Tesztek

A motortérben egy ismerős erőforrás bújik meg: az előző generációs Insigniát az Opel – egyébként példásan – folyamatosan frissítette új erőforrásokkal, így a tesztautónkban megtalálható 2-literes, dízellel is találkozhattunk már korábban. A 170 lóerőt és 400 Nm-es csúcsnyomatékot felvonultató négyhengeres egységet 2015-ben építették be a korábbi Insigniába, így egy viszonylag friss egységről beszélhetünk. A szerkezet gombnyomásra, egészen kulturáltan kel életre, és ezt a visszafogottságát mindig megőrzi – még nagyobb gázadáskor sem tör be zavaróan az utastérbe, még ha egyébként nem is tudja letagadni öngyulladós mivoltát. Tesztautónkban egyébként a plusz 83 kilót jelentő összkerékhajtás is megtalálható volt.

Hatalmas autó az Insignia ST - galériaA kulturált viselkedés mellé kellemes menetteljesítményeket garantál a 2-literes dízel. Alacsony fordulatszám-tartományban is kellően lelkesen indul meg, 1750-től pedig megkapjuk a teljes, 400 Nm-es csúcsnyomatékot – igaz, ez csupán 2500-ig tart, de még utána is egész sokáig húz az autó, mielőtt elfogyna a lendület. A hatsebességes manuális váltó hozza az elvárhatót: kissé hosszú úton, de kellemesen jár, és jól kapcsolható, míg a kuplung igencsak puhára sikerült, és szintén jó hosszú úton jár – utóbbi egyébként a helyes üléspozíció felvételében okoz némi nehézséget. Erre azonban megoldást jelenthet az Opel új, nyolcsebességes automatája, amit 500 ezer forintért kaphatunk meg, de csak összkerékhajtás nélkül.

Kiválóak az AGR ülések - galériaA kormányzás az Opeltől elvárhatóan jól sikerült. Pontosan irányíthatjuk a hatalmas testet, amit a továbbra is kiváló, kategóriájában kiemelkedő állítható futómű tart az úton. A Normal, Tour és Sport fokozatokkal rendelkező felfüggesztés minden helyzetben azt hozza, amit várunk tőle: normál üzemmódban az arany középúton mozog, sport módban még az igazán lendületes kanyarokban is jól tart, míg a túra állásban egy kényelmes jachtként libben át az úthibákon – az Insignia nagyon jól vezethető autó, amit végre a könnyebb súly is támogat. Érdemes szót ejteni a vezetéstámogató és biztonsági asszisztensekről is, melyeknek egész garmadája található meg az autóban, kezdve az adaptív tempomattól, a sávtartón, a holttérfigyelőn és a 360 fokos kamerarendszeren át egészen a táblafelismerőig. Ezek működése ugyan még nem éri el a prémium kategóriában tapasztaltaktat, de így is nagyon hasznosak tudnak lenni.

Az autó a töltőállomásokon sem okoz csalódást. A 7-literes tesztátlag ugyan az erőltetett autópályás menetnek és a városi, dugós szakaszoknak köszönhetően alakult így, de a normakört így is 5,7 literből teljesítette az autó. Ez ugyan közel fél literrel több, mint amit Vajda kolléga az elődnél tapasztalt, azonban ezen a ponton ismét meg kell említenünk, hogy tesztautónk összkerékhajtással is fel volt szerelve, ami a gyári adatok szerint nem kevesebb, mint 1 literes pluszt jelent – ehhez képest a gyári adatnál közel 6 decivel kellemesebb normakör így is kellemesnek mondható. A 4X4-es rendszer ugyan ügyesen működik, de egyrészt drága, másrészt pedig fogyasztásban is a hátrányára válik az autónak, így nem ajánlott a megrendelése – a 750 ezer forintos felárról nem is beszélve.

Elegáns, letisztult és ergonomikus - galériaAz Insignia megőrizte kellemes árazását is: tesztautónk 13,55 milliós árcédulája kissé ijesztő lehet, de ebben gyakorlatilag minden elérhető extra benne van, és a listaárhoz képest a magyar importőr szinte mindig bőkezűen méri a kedvezményeket. Ebből levonva a 750 ezres összkerékhajtást és az esetleges akciókat máris egy jóval kellemesebb, 12-12,5 millió körüli összeggel állhatunk szembe, de a bőkezűen mért normafelszereltséget már listaáron is 12 millió alatt vihetjük haza, ami a valóságban még ennél is alacsonyabb összeget jelent – a 4X4 hajtást pedig érdemes lecserélni a nyolcas automatára, és még így nyerünk rajta 250 ezer forintot. A tesztelt hajtáslánc alapára egyébként 9,86 millió.

Az Opel egyébként gyengébb dízellel is kínálja az Insignát: az 1,6-os egység 110 és 136 lóerővel is elérhető, de összkerékhajtás egyikhez sincs. Amennyiben a 170 lóerősből is kihagyjuk ezt az opciót, úgy a két gyengébbik egység 350 és 500 ezer forinttal olcsóbb, de úgy gondoljuk, hogy ennyit megér a nagyobb teljesítmény. A 2-literes 210 lóerős változata csak 8-as automatával és összkerékhajtással érhető el, felára pedig 1,3 millió az általunk tesztelt manuális, 4X4-es változathoz képest. Az Insignia azonban kiváló benzines alternatívákkal is rendelkezik: az arany középutat jelentő 1,5 literes benzines elsőkerékhajtással 1,55 millióval olcsóbb az összkerekes, 170 lóerős dízelnél, míg a 260 lóerős, automata váltóval és 4X4 hajtással megáldott 2-literes turbós 750 ezerrel kerül többe. Az optimumot szerintünk a 165 lovas benzines, vagy az elsőkerekes, 170 lovas dízel jelenti.

Jól sikerült az új Insignia - galériaKonkurensekből nincs hiány, ám az új Insgniának nincs félnivalója, hiszen talán az igazi utolsó Opelként kiváló formában van, és árával is hódíthat. A Volkswagen Passat 150 lóerős dízellel és összkerékhajtással ugyanúgy felszerelve bizony milliós nagyságrendekkel drágább – igaz, a németek is bőkezűen mérik a kedvezményeket, de még így is jóval drágább az Insigniánál. A másik erős vetélytárs, a Skoda Superb – amiben egyébként ugyanaz a hajtáslánc van, mint a Volkswagenben – már közelebb áll az Opelhez, de még így is drágább valamivel.

A Renault Talisman 160 lóerős dízellel, összkerékhajtás nélkül, de cserébe automata váltóval körülbelül ugyanannyiért kelleti magát, mint az Insignia. A Kia Optima csak 141 lóerős erőforrással és elsőkerékhajtással érhető el, de ennek megfelelően valamivel olcsóbb is, mint a vetélytársak. A Ford Mondeo esetében a 4X4 hajtás mellé automatikusan csatlakozik az automata váltó is, így 180 lóerővel hasonló felszereltséggel valamivel drágább, mint az Insignia. A Mazda6 szintén csak automata-összkerékhajtás párossal érhető el, amivel még így is olcsóbb tud lenni valamivel az Opelnél. A németek középkategóriása a konkurensek viszonylatában tehát nem csak kiváló képességeivel, hanem egészen jó árazásával is sokakat meghódíthat.