Az orrból csak városi tempónál érkezhetnek zavaró hangok, egyébként nagyon csendes a modell.
A V6-os motor és az elöl 320 mm-es belső hűtésű tárcsákat használó fékrendszer mellett a hétfokozatú automataváltót is a sportos prémiumgyártó polcáról akasztották le a mérnökök. Az egységen csupán annyit változtattak, hogy kivették az üzemmód-kapcsolót, így sajnos eltűnt a korábban fel-felkapcsoló Eco-mód (bár ez csupán az M Infinitihez jár, az EX-hez és az FX-hez nem). Ennek következményeképp a váltó – hogy leplezze az erőforrás 1500-as fordulat alatti viszonylagos erőtlenségét/zavarát – néha magasabb fordulatszám-régiókban dolgoztatja a motort. Ez nem lenne probléma, ha nem éppen a 4. és az 5. fokozat közötti áttételkülönbség lenne a legnagyobb, így városi tempóban autózva közel 1900-ig felkúszhat a fordulatszámmérő mutatója felkapcsolás nélkül, némi zavaró hang- és fogyasztásemelkedés kíséretében. Erre még akár vállat is rándíthatnánk, elvégre ezért van a manuális kulissza, de sajnos azzal sem lehet belenyúlni előbb a kapcsolásba – legalább a próbálkozásokra szerencsére nem csipog az autó, mint az Infinitik esetében.
Viszont ha ezzel az apró marconasággal megbarátkozunk, tulajdonképpen nem sok kivetnivalót találunk a hajtásláncban. Persze, dízelhez képest soknak hangzik, de a 231 lóerő, az összkerékhajtás, az automataváltó, a 2,2 tonnás üres tömeg, a nagy légellenállás és a földútra is alkalmas gumik kombinációjától egyáltalán nem rossz a 10 literes vegyes fogyasztási érték, amit visszafogottabb pedálkezeléssel normafogyasztási körünk tanulsága szerint is levihetünk 9 literig. Városban persze 12-15 liter is megjelenhet az egyébként pontos fedélzeti számítógép kijelzőjén, bár minden bizonnyal kevesen akadnak, akik ilyen „terepre” Pathfindert vásárolnak.
Csúcsverzióban kiemelkedik, de a jelenlegi akció miatt egyébként is jó vétel.
Különben valószínűleg nem találkozunk majd egy átlagos, szürke hétköznapon tucatnyi V6-os kiadással, amit tesztautónk 18 millió forintos ára is szavatol. Pedig akármennyire is hajmeresztőnek hangzik, így, ebben a formában igazán kívánatos és jó autó a Pathfinder. Hiába spórolhatnánk 1,2 millió forintot a 2,5 literes, négyhengeres, 190 lóerős hajtáslánccal, ha ennyiből már be tudjuk állítani a nemrég szintén 190 lóerősre erősödött Toyota Land Cruisert garázsunkba, amely nem utolsósorban még masszívabb, jobban összerakott érzetet kelt, miközben az utasoknak is kellemesebb pillanatokat szerez. A legendás megbízhatóságú Toyota 820 ezer forintos felárát tágasabb és kényelmesebb utasterével kompenzálja. Mellettük a 200 lóerős 3,2 literes dízel Mitsubishi Pajero kelleti magát, mely másfél millió forintos árelőnye okán lehet vonzó.
Ha tehetjük, kérjünk mindent - úgy az igaziÍgy a Pathfinder igazán a finom V6-os hajtáslánccal emelkedik ki a tömegből (listaára automataváltóval, szinte teljesen felszerelve 16,8 millió forint), amelyhez ha plusz 1,1 millióért megrendeljük az Infiniti merevlemezes navigációs rendszerét Bose hifivel és tolatókamerával, akkor kiszakíthatunk egy szeletet a nagybetűs ’Luxus’ feliratú tortából és a méregdrága V8-as Land Cruiseren innen a terepjárós-mindenes autók igazi ínyencfalatját tudhatjuk magunkénak. Főleg most, hogy május végéig 1,5 millió forintos kedvezmény jár a Pathfinder összes verziójához.
Néhány szóban
Bár a jelenlegi, másfélmilliós akció keretén belül az olcsóbb verziók is csábítóak, igazán a V6-os hajtáslánccal finom vétel a Pathfinder, főleg ha megrendeljük hozzá 1,1 millió forintért az Infinitikből érkező multimédiás csomagot. Ezek ugyanis a luxusosztály hangulatát is elhozzák a marcona terepjáróba, melyben a legtöbb bosszúságot a belső tér kialakítása okozhatja – igaz, éppen ez az, amire a célközönség legtöbbször vállat ránt.
Előnyök: Kényelmes első ülések; A kategóriában kiemelkedő (feláras) multimédiás rendszer; Kulturált, csendes futás; Meggyőző dízelmotor; Jó váltó; Korrekt ár-érték arány
Hátrányok: Kemény anyagok és régies részletek a beltérben; Kényelmetlen második üléssor; A váltó és a motor harmóniáján még lehetne csiszolni