Motor, hajtáslánc
Ahogy már korábban említettem, a tesztalanyok 2,2 literes dízelmotorokkal kerülnek terítékre, bár Mitsubishi csalt egy picit, hiszen 2268 köbcentis, ám 2.2 DI-D névre keresztelt egységét inkább 2,3 literesnek volna ildomos nevezni. Már elöljáróban megjegyezném, hogy a japánok gyakorlatilag mindkét részről tökéletesre csiszolt, teljesen új fejlesztésű öngyulladós négyhengeresekkel érkeztek a harcba, egyaránt 150-150 lóerővel és 380-380 Nm-rel, nagyon alacsony fogyasztásokat ígérve.
Örömmel gangolunk az Outlander váltójával - galériaA kifinomult, csendes, jól használható motorok közül talán a Mitsubishi termékét emelném ki, hiszen karakterisztikája egyértelműen az egyik legkellemesebb dízelmotorrá varázsolja a piacon. Ez nem is csoda, hiszen míg a Mazda Skyactiv technológiát felvonultató pörgősebb erőforrása (5700-ig forog!) 4500 1/percnél adja le maximális teljesítményét, addig az Outlanderben ugyanez kerek ezerrel alacsonyabb fordulaton, 3500-nál történik meg. A gyémántosok egysége gyakorlatilag a pincéből húz, még 1000-es fordulat környékén sem remeg és 1100 fölött egyenletesen gyorsít 1500 körül szépen megindulva, míg a Mazda 1700 környékén lódul neki, s ereje még 4000 felett sem csorbul jelentősen, bár 4500 fölé forgatni már felesleges - a Mitsubishi egyébként egészen korán, 4300-nál leszabályoz.
Más gyártók ekkora lökettérfogatból papíron többet hoznak ki (a Mazdának is van 175 lovas változata), ám a moderált teljesítmény nagyobb megbízhatóságot szavatol, emellett érezhető tartalékkal teszi magabiztossá a haladást. Erejük mindeközben meglepően tisztességes, mérésünkön például az Outander mintegy 1,5 másodperccel múlta felül a gyári 0-100-as adatot és 9 másodperc alá beférkőzve villantotta meg oroszlánkörmeit, míg a CX-5 szintén korrekt 9,5 szekundumos produkcióval zárt. A papírforma szerint fordított eredményre számítottunk, úgyhogy ezért éri meg saját mérésekkel dolgozni. Rugalmasságban fej-fej mellett szerepelt a két japán, amely eredmény a Mitsubishi hosszabb váltóját figyelembe véve azt bizonyítja, hogy a gyémántosok friss fejlesztésű 'kettőhármasa' bizony igencsak jó erőben van. Érdekes különben, hogy mindkét motor kompressziója nagyon alacsony: nem is olyan rég a dízelmotoroknál még elképzelhetetlen volt a 14-15:1 közötti kompresszió.
A váltók áttételezése baráti, utazáshoz kifejezetten ideális: az Outlander forog kevesebbet a jól kapcsolható, pontos váltót hatodikba tolva, de a CX-5-nek sincs szégyellnivalója. Előbbi 130 km/h-nál még a 2100-at sem éri el, utóbbi pedig épp túllépi a 2300-as határt. Mindeközben csendesek maradnak, amit méréseink kiválóan bizonyítanak, hiszen középkategóriás modelleknek megfelelő értékeket jegyezhettünk fel mindkét japán esetében. Fogyasztás terén ugyancsak kénytelenek vagyunk döntetlent hirdetni, hiszen tesztalanyaink szinte pontosan ugyanazt az értéket hozták, nevezetesen 5,3-5,5 liter gázolajat égettek el 100 km megtétele során normakörünkön, s 6-6,5 literből mindkettő simán elketyeg. A kulturált, gyors start/stop rendszer itt is, ott is széria.
A Mitsubishi helykínálata példás - galériaMindkét modell összkerékhajtással vendégeskedett nálunk. A Mazda szinte semmilyen beleszólást nem enged a sofőr részéről – nem is szükséges –, a Mitsubishi pedig a váltó mögé biggyesztett 4WD gombbal enged váltani takarékos, intelligens vagy a fix összkerékhajtás között.
Hiába beszélünk hobbiterepjárókról, a durvább akadályok meghódítását egyikőjük esetében sem érdemes kockáztatni: elöl a Mazda terepszöge lehet kevés, hátul pedig a Mitsubishi húzódik szerencsétlenül alacsonyan, habár összkerekes rendszerűk igazán combos képességekkel ruházza fel őket. Épp ezért laza talajon, földutakon és sárban, illetve hóban kiválóan boldogulnak, a fickósabb vezetési élményt garantálva pedig a CX-5 tolja jobban a fenekét csúszós viszonyok között, cserébe az Outlander rugózása kiemelkedően finoman dolgozik terepviszonyok között.
Futómű, komfort
Szűkösebb, de nem kevésbé kényelmes a CX-5 - galériaA praktikum és a helykínálat mellett a családi választásnál talán a kényelem a legfontosabb, amiből természetesen a futómű is kiveszi a részét. Rugózási komfort terén egyik versenyzőre sem tekinthetünk szúrós szemmel, ám az Outlander lágyabban ringatózik, miközben a gyorsan vett ívek sem jelentenek neki akadályt. Ellenben kormányzása nem szerethető, középállásban lötyögős és bizonytalan, épp ezért nagyobb tempónál egyenesfutása sem példaszerű.
A Mazdát sportosabb, feszesebb karakterisztikával ruházták fel a szakemberek; a kanyarokban meglepően gyors és magabiztos, kiegyensúlyozott, kormányzása pedig pontos és szerethető. Ballonosabb abroncsai helyett nem kívántuk a peresebb gumikat, mind a rugózási komfort, mind a menetdinamika teljesen rendben volt ezekkel a kerekekkel is.
Ár, verdikt
A Mitsubishi hétszemélyes SUV-t kínál az Outlander személyében összkerékhajtással és 150 lovas, öblös dízelmotorral, korrekt jó ár/érték arányban. A navigációval és hiánytalan felszereltséggel megspékelt tesztmodell 11 millió forintot kóstál, de listaáron akár 9 millióért is elhozhatunk egy példányt, a felszereltség terén pedig még itt sem kell nagy kompromisszumot kötni, noha a tolatókamera, a hét ülés, a napfénytető, az elektromos csomagtérajtó és a kétzónás klíma még nem foglaltatik benne. Az automataváltó felára 700-800 ezer forint, de ehhez olyan opciók is járnak, mint például az adaptív tempomat.
A CX-5 listaára bruttó 8,93 millióról indul szintén vállalható felszereltséggel, a közel maradéktalanul felextrázott tesztautó árcédulája pedig 9,94 millióban állapodik meg. Az ő esetében 570.000 forintot kóstál a hatfokozatú automata, a napfénytetős csúcsverzióért pedig 10,14 milliót kell az asztalra tenni. Kiválóan látszik tehát, hogy árazásukat illetően nagyjából egálban vannak az autók, egyedül a csúcsfelszereltségnél mutatkozik markánsabb differencia, ám a Mitsubishi esetében az elektromos csomagtérajtó és az adaptív tempomat például magasabb értéket képvisel.
A döntés ezúttal sem egyszerű, ám az egyéni igények alapján egyértelműen meghozható. Azt leszögezném, hogy a garanciális feltételek mindenhol bőkezűek, s az extrák terén szintén nem fukarkodik egyik japán gyártó sem; már alapesetben is bőséges listával jár mindkét modell, de plusz 10 % ráfordításával szinte maradéktalan felszereltséget tudunk elérni mindkettőnél. Aki a fiatalosabb, sportosabb stílust kedveli akár a vezethetőség, akár a küllem terén, valamint megelégszik a korrekt, de csupán ötszemélyes helykínálattal, annak egyértelműen a CX-5 való.
A méretesebb Outlander - bár kívül-belül kevésbé hívogató - azon felül, hogy a konkurenseknél otthonosabban mozog könnyebb terepen, kényelmével, a papírformát meghazudtolóan izmos dízelmotorjával és helykínálatával hódít, miközben akár hét utas szállítására is alkalmas, s a SUV kategória klasszikus értékeit így a gyémántosok büszkesége képviseli maradéktalanul. Mindezek ellenére összességében a CX-5 a kiforrottabb, modernebb, s kevesebb hiányosságot felmutató autó.