Azt hinné az ember, hogy a pöttöm karosszériában maximum néhány ’mélynövésű’ japán gyerek képes elférni, de nem: csodák csodájára négy európai felnőttet is gond nélkül elrejt a típus, és a láb- illetve a fejtér meglepően tágas – egy
A csomagtartó nem nagy, de ügyesen bővíthetőedül a kissé szűk, ám rövid távokra bőven tolerálható válltér jelent kompromisszumot. A csomagtartó nem nagy, alapállapotában 166 literes, de a hátsó üléstámlák külön-külön teljesen síkba hajthatóak (emellett dőlésszögük is változtatható) és így már 860 liternyi puttonnyal számolhatunk. Az átgondolt, okosan berendezett beltérben mindössze egy dolog zavaró: az állíthatatlan kormányoszlop mellett az elsötétíthetetlen belső tükör illetve a kemény, rossz úton össze-összezizzenő műanyagtenger, ami egyértelműen jelzi a kontrasztot a modell jelen kivitelének ára és a sima benzines Mitsubishi „i” egyszerű városi autó (úgynevezett „kei car”) mivolta között.
Hiába termett a zsúfolt, szűk urbanizációba a típus, azért a városhat
A töltés pofonegyszerű, de akár 7 óráig is eltarthatárt elhagyva sem kell szégyenkeznie. Először is, a szinte teljes tartományban 180 Nm-es csúcsnyomatékra képes villanymotor tisztességes, sokakat meglepő dinamikával mozgatja a bódét; gyorsulásmérésünk során például a gyári értéknél több mint 2 szekundummal hamarabb, 13,8 másodperc alatt teljesítette a százas sprintet a kocsi, ami teljesen korrekt eredm0énynek tekinthető, ráadásul a váltások hiánya miatt a gyorsulás folyamatos. Innen sem fogy ki a 67 lovas egység a szuflából és 120-ig kitartóan húz a csendesen dolgozó villanymotor, s csak ettől kezdve veszít dinamizmusából, míg el nem éri gyárilag limitált 130 km/h-s végsebességét.
Azt vélhetően nem kell mondanom, hogy az i-MiEV még padlógázra is szinte hangtalanul teszi dolgát, de az már érdekesebb, hogy 100-110 km/h-ig meglepően csendes az utastér. Már csak az a baj, hogy ilyen tempó mellett kb. 100 km-enként esedékes 6-7 órán keresztül tölteni az akkuka
Az utastér elöl-hátul meglepően tágas - galériat – háromfázisú ipari áram mellett (gyorstöltés esetén) ugyanakkor alig fél óra elegendő lenne a 80%-os állapot eléréséhez. Apropó, töltés: több kolléga panaszkodott, hogy nem tudták hosszabbítóról tölteni az autót, mert az nagyon melegedett. Erre is van ám gyógyír: 16 Amperes ’kábelt’ kell használni, s ez máris megoldja a problémát – mi például minden esetben a 20 méteres hosszabbítóról etettük a Mitsubishit (hozzáteszem, teljesen gondtalanul), amelynek egy teletankolása úgy 800 forintba kerül, így nem nehéz kiszámolni, hogy milyen alacsony üzemeltetési költségekről beszélhetünk - az egyszerű szervizigényekről és az olajcsere szükségtelenségéről nem is szólva.
A menet közben tapsztalt észrevételekkel még adós maradtam. Az egyszerű konstrukciójú futóművek a nagy tengelytáv-szűk nyomtáv kombinációjának ellenére könnyűszerrel megbirkóznak a több mint 1,1 tonnás üres tömeggel, és a rugózás meglepően kellemes. Miniautós, sprőd pattogásra számítottunk, de korrekt viselkedést kaptunk, ráadásul az elérhető kanyarsebességek sem lennének ennyire alacsonyak, ha előre nem 145 mm széles (inkább keskeny) abroncsokat álmodtak volna meg a tervezők, melyek nagyon korán elérik tapadási határukat, az autó orra pedig így hamar lecsúszik az ívről, amit a szériában járó ESP fékezéssel akadályoz meg.
Nem szennyezi a levegőt - legalábbis menet közben Az i-MiEV vezetése összességében pofonegyszerű. Gyakorlatilag pont úgy viselkedik, mint egy átlagos, automataváltós kiskocsi azzal a különbséggel, hogy gázadásra gondolkodás/váltogatás nélkül nekiveselkedik. Mindemellett igen jól átlátható, s extrém szűk helyeken manőverezhető – ezeken felül egyedül a fokozott, regeneratív motorfékhatás lehet sokak számára furcsa, amit a váltó „B” állásával növelni, „C” módjával pedig csökkenteni tudunk. Szó mi szó, az i-MiEV talán a legtökéletesebb négykerekű arra, amire kitalálták: hatékony, tiszta, olcsó városi közlekedésre; de szigorúan csak ide való, és véletlenül sem hosszabb távú utazásokra. Bárcsak az árát lejjebb lehetne szorítani!
Néhány szóban
A Mitsubishi i-MiEV egy tökéletes ’célszerszám’ arra, amire tervezték: a zsúfolt városokban való közlekedésre - hiszen nagyon pici, jól átlátható, rendkívül szűk helyen manőverezhető, ráadásul fürge, s még a váltásról sem kell gondoskodni. Ami pedig célkitűzésének sikerességét illeti: még a legnagyobb dugóban is teljesen tiszta, menet közben egyáltalán nem szennyezi a környezetet. Objektív szemmel, „autóként” vizsgálva elenyésző hatótávolsága, normális esetben hosszú töltési ideje, és a töltőállomások hiánya miatt persze (egyelőre) elvérzik. Hangsúlyozom azonban, hogy második-harmadik járműként tökéletes lenne, ha az állam támogatná az elektromos autókat, és különféle engedményekkel tenné vonzóbbá az egyelőre méregdrága masinákat.
Előnyök: Jövőbe mutató koncepció; Kedves forma; Kis méretek; Rendkívül könnyű manőverezhetőség és vezethetőség; Virgonc viselkedés, Olcsó fenntartási költségek
Hátrányok: A támogatások hiányában nagyon drága; Normális használat során mérsékelt hatótávolság; Töltőállomások hiánya; Kemény, zörgős műanyagok az utastérben
Köszönjük a Samsung Hungary-nek a Samsung HMX-Q10 típusú kompakt kamerát, amellyel HD-minőségben készíthettük el videónkat.

_medium.jpg)
_medium.jpg)
_medium.jpg)