A motorháztetők mindkét autóban Euro 5-ös dízelmotorokat takarnak, amikhez itt is-ott is hatfokozatú, start/stop rendszer nélküli manuális váltók csatlakoztak szinte teljesen azonos áttételezéssel. A Mazdában a 2,2 literes turbófeltöltős gázolajos erőforrások három teljesítménylépcsőben (voltak) kaphatóak. A tesztautóban a belépő, 3500-as fordulaton 129 lóerőt, és 1800-as fordulaton 340 Nm-t produkáló verzió dolgozott, miközben a teljesítményre éhesebbek 163 és 180 lovas változatok közül válogathatnak még.
Nem érheti panasz a takarékos dízelmotorokatA Fordban egy, a PSA konszernnel közösen fejlesztett 2 literes TDCi erőforrás dolgozott, ami 4000-es fordulatszámon 140 lóerőt teljesít, és 320 Nm-es csúcsnyomatékot tud kicsalogatni magából 1750-es fordulaton. Számokban mérhető eredményekre fordítva ezek a paraméterek (kombi karosszériákat vizsgálva) a Mondeónál papíron 9,8 másodperces 0-100-as sprintidőt és 205 km/h-s végsebességet, míg a Mazdánál 10,9 szekundumos gyorsulást és 195 km/h-s maximális sebességet jelentenek, ám méréseink során kisebb volt a differencia az autók között, vagyis nyugodtan kijelenthetjük, hogy közel azonos, a mindennapokhoz pedig bőven elegendő menetteljesítményekre számíthatunk.
Ám szerencse, hogy az autókat nem csak a számok alapján értékeljük, így fény derülhetett arra, hogy a Mazda nem érdemelné meg, hogy leírjuk pusztán a szerényebb adatok nézve. Bár a Mondeo főleg a magasabb sebességtartományokban kicsit fickósabb, a Mazda többek között rövidebb úton járó váltójával és jobban érezhető kuplungjával közvetlenebb vezetési élményt ad, míg a Ford igazi otthona az országúti és az autópályás cirkálás. Különben mindkét modell kulturáltan adja le erejét, így már alacsony fordulatszámokon is értékelhető nyomatékot szállítanak a dízel erőművek, amelyek örömünkre fent sem fogynak el. Az állás döntetlen: a Mazda a nagyobb lökettérfogatnak köszönhetően alacsonyabb fordulatszámon parányival meggyőzőbben húz, viszont felül jobban érvényesül a Mondeo plusz teljesítménye. A túl alacsony fordulatszámokon történő terhelésre mindkét típus markáns remegéssel fejezi ki nemtetszését.
Hiába a jó felszereltség, belül komor a 6-osA jó szigeteléseknek köszönhetően az öngyulladós konstrukció ellenére sem zavaró a négyhengeresek orgánuma, egyedül hidegen érvényesül a kellemetlen kerregés, és ilyenkor nem számíthatunk hamar érkező melegre sem az utastérben. Ugyanakkor illik gyorsan megemlíteni az érem másik oldalát is: mindkét modell fogyasztása igen barátságos, és meglepő módon nem tapasztaltunk értékelhető differenciát. Városban 6,5 literrel mind a Mondeóval, mind a Mazda6-tal eljárhatunk normál forgalomban, és ha néha dugóba keveredünk velük, akkor sem megy fel az étvágyuk 7 liter fölé, míg országúton akár 4,5-5 literrel beérik. Emelve a sebességet, az autópályára felhajtva felér a fogyasztásuk a hattal kezdődő régiókba, ám a hét literhez már bőven szabályt szükséges sérteni.
De milyen vezetni a koros középkategóriásokat? Hogy a biztonsággal indítsunk, a fékek minkét autónál remekül adagolhatóak, és természetesen meg vannak spékelve a ma megszokott elektronikus segédekkel, vagyis az elvárásoknak megfelelően alapáron jár mindkét modellhez az elektronikus fékerőeleosztó, a blokkolásgátló, a vészfék-rásegítő és kipörgésgátlót tartalmazó menetstalilziáló rendszer. A tesztelt Mazdában a felszereltség része volt a szépen működő visszagurulás-gátló, ami a TE felszereltségi szinttől jár a japánhoz, míg a Fordban ez a kényelmes segítség csak felárért jár a manuális váltós modellekhez.
Nem csak a forma sportos; vezetni is jóA biztonsági felszereléseket kicsit tovább boncolgatva, a Mazda front- és oldallégzsákokat, valamint első-hátsó függönylégzsákot ad alapáron a hatoshoz, míg a Mondeo ezt még megspékeli egy térdlégzsákkal is vezető oldalán, ami a Mazdánál még extraként sem vásárolható meg.
Visszakanyarodva a vezetési élményhez, a ’hatos’ és a Mondeo ESP-je egyaránt engedékeny, s bekapcsolt segéddel is élvezetesen autózhatunk velük. A kormányzást minkét modellben sebességfüggő, elektronikus rásegítéssel oldották meg a mérnökök, ami a kategóriát nézve mind a Fordnál, mind a Mazdánál nagyon jó irányíthatóságot eredményez, ráadásul elegendő visszajelzést is kapunk.
Ugyanez a pontosság, jó kezelhetőség írható le mindkét modell futóművéről. A Mondeóban elöl MacPherson, míg hátul segédkeretre szerelt többlengőkaros hátsó kerékfelfüggesztés tartja a kapcsolatot az úttal, ami a ballonos 215/55R16-os gumikkal nagyon jól kisimítja az úthibákat, ugyanakkor túl sterillé válik, ha az ember játékra hívja a nehéz, és forszírozott tempóban alulkormányzottá váló típust. A Mazdáról az öreguras beállítás nem mondható el: hiába lett puhább a modellfrissítés során, a fekvőrendőrök és az úthibák még mindig nem barátai a 6-osnak. A sportosra hangolt Mazda-futómű elöl kettős keresztlengőkaros kialakítást takar, míg hátul többlengőkaros felfüggesztéssel operál a japán.
Puhább anyagok és óriási tér a MondeóbanEz az igényes rendszer a peresebb, 17 colos abroncsokkal meglepően élvezetessé teszi a Mazda vezetését. A Fordnál azt éreztem, hogy a felfüggesztése szinte mindet megold, kényelmes vele utazni, tényleg a nyugalom szigete, de a kormánnyal együtt kevesebb visszajelzést ad és nem vágytam rá, hogy feszegessem a határait, pedig akkor sem kell szégyenkeznie. A Mazdában viszont a futómű-kormány-váltó hármasa annyira jól sikerült, hogy mindig lendületes, sportos közlekedésre sarkallt. Ráadásul a japánnal úgy lehetett gyorsan, élvezetesen menni, hogy közben nem éreztette nagy tömegét és méreteit – kanyarban szépen befordította a farát, mikor átterhelődött az első kerékre a súlya, nagy örömömre pedig az alulkormányzottság se zavarta annyira a tempós kanyarvételeket.
Korrekt áron mindkét modell jó vétel - galériaÉs az árak? Ezen a téren jelenleg igen nehéz állást foglalni, aminek több oka van: a Mazda egyrészt az új, rendkívül ígéretes 6-os érkezésével kisöpörte elődjét a kínálatból (a szedán már megérkezett, a kombi pedig napokon belül érkezik), olyannyira, hogy a hivatalos árlistának már hírét-hamvát sem találjuk. Ráadásul mivel leköszönő, vagyis ’nem annyira menő’ modellekről van szó, az importőrök nagyobbnál-nagyobb akciókkal kecsegtetnek, így hiába nézzük a listaárakat, vásárlás esetén mindkét helyen egyedi ajánlatokkal szembesülhetünk. Listaáron különben a Ford körülbelül öt százalékkal drágábban méri portékáját, mint a konkurens márka, ami esetünkben, normafelszereltséggel 9 millió forint körüli összegeket jelent, ám a valóságban 6-7 millió között biztosan le lehet csapni egy-egy szépen felszerelt példányra – a kiforrottság mellett ez is a kifutók nagy előnye...
Néhány szóban
Összességében a Mazda6-nak és a Mondeónak sem kell letagadnia korát; mindkét típus nagyon jó autó mai szemmel is, és eltérő karakterük más-más vásárlóréteget céloz meg. Alacsony fogyasztású, kulturált dízelmotorok mindent tudnak, amit egy áltag felhasználó elvár tőlük, és a belső helykínálatra sem lehet panasz.
A Mazda azoknak a vásárlóknak lehet jó választás, akik sportosabb hangulatú autóra vágynak, ugyanakkor a vezetési élményből nem akarják kihagyni a családot és a csomagokat sem, ám aki a japánt választja, meg kell szoknia a néhol kicsit maradi részleteket az utastérben. A Mondeo ezzel szemben pont a kényelemre, a szebb kidolgozásra és a nyugodt, gondtalan utazásra helyezi a hangsúlyt; vérbeli hosszútávfutó cégautó, viszont vezetési élményben kevesebbet kínál japán riválisánál.
Két fontos ütőkártya pedig mindkét típusra érvényes: bár nem olyan menők, mint régen, a megbízhatóság terén kiforrottságuknak köszönhetően igenis jó az öreg a háznál, ráadásul a kifutó típusokat óriási akciókkal teszik kívánatossá a forgalmazók, így talán még sohasem jelentettek olyan jó vételt, mint modellciklusuk legvégén.