Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

 

Az i40 lehetne kevésbé szélzajos - galériaA csupán átlagosan teljesítő erőforrás mellett akadtak még hibalistámon bejegyzések, olyanok, mint például a vaskos oszlopok által generált holtterek, a sötétben lehúzott fényerő mellett is vakító, azonban gyorsan dolgozó, szép felbontású és logikus érintőképernyős központi szórakoztató rendszer, a könnyű és 'mű' kormányzás, valamint a kategória átlagánál nagy tempó mellett magasabb zajszint. Bizony, az i40 egyik legnagyobb hiányossága a megfelelő hangszigetelés hiánya, amely 130 km/h-nál a kategóriához kissé már méltatlan, 68 dB feletti zajszintet szavatol. A versenytársak ennél átlagosan jól hallható 1,5 dB-lel csendesebbek.

Az utastér mérete és minősége példásAz autó komoly erényeit gyarapítja, hogy az i40 minden porcikájából sugárzik a remek minőség és a hosszútávú tartósság érzete, mely tulajdonságokat ilyen magas színvonalon talán egyetlen konkurens sem képes felmutatni. Ezek pedig egy sok-sok évre és kilométerre tervező vásárló esetében korántsem elhanyagolható szempontok, mint ahogy az 5 éves, km-korlátozás nélküli garancia sem az, ami szintén azt az érzetet keltheti bennünk, hogy maga a gyártó is bízik termékének elnyűhetetlenségében, megbízhatóságában. Vajon egy olyan autó az i40, amely fejlesztésekor a betervezett elöregedés és a fogyasztói társadalom magatartása nem volt elsődleges szempont? Nem tudjuk, ám ha így lenne, esetében még el is hinnénk, hogy a Hyundai ugródeszkáról rugaszkodna el attól az elvtől, ami a folyó költségek bevételeire alapozná a jövőt.

Stílusért sem kell a szomszédba menniAz elöl-hátul nagyon tágas, kényelmes utastérben egyedül az elegáns zongoralakk betétek tettek idő előtti elhasználódásukról tanúbizonyságot, de erről nem a Hyundai, hanem a manapság közkedvelt matéria tehet, ami a por mellett előszeretettel gyűjti a karcolásokat is. A remek minőséget azonban tetézi a számos apró, ám annál ízlésesebb részlet; 10 éve vélhetően senki nem gondolta volna, hogy a Hyundai 2012-ben ennyire gusztusos, igényes belsőt fog építeni, hogy a dögös, modern, s többek között a divatos első LED-es menetfényeivel erőt sugalló külső formatervről ne is beszéljünk.

A fejtér-rabló panorámatető 375 ezer forintAz ergonómia szintúgy hibátlan, és a kapcsolók működésének finomsága is példás - valóban érdemes végignyomkodni őket, hiszen ennyire kulturált működést maximum néhány Hondában, Infinitiben vagy Lexusban tapasztalhatunk. A futóművet ezúttal nem illethettük kritikával: a nagy benzinessel az i40 a 18 colos kerekek ellenére halkan, finoman csillapít, és a hangolást tekintve a tervezők eltalált kompromisszumot hoztak a kényelem és a dinamika között, bár ha ránk hallgatnak, legfeljebb 17 colos papucsokat kérnek a típushoz. Az autó kiszámítható (egyedül terhelésváltásra hajlamos a far kimozdítására), sokáig semleges, majd alulkormányozottságra hajlamos, miközben nem is lassú, így egy jobb kormányzással a vezethetősége már-már határozottan élvezetes lehetne.

A fenti sorokból jól látszik, hogy hiába kritizáljuk a közepesre sikerült benzines hajtáslánc miatt a márka friss középkategóriás büszkeségét, érdemes leszögezni, hogy  az i40 teljesértékű ellenfele neves társainak, mi több, minőségben talán az egész mezőnyt veri, beleértve néhány prémium 'játékost’ is.

A puttony 250 ezer forintba fáj, de megériTöbb i40 teszten ’átesve’ bizonyára nem lepi meg Önöket, hogy a típus nem számít a kategória legolcsóbbjai közé, ám ezúttal az importőr javított a helyzeten, s nem volt rest minden középkategóriás Hyundai listaárából 350 ezer forintot engedni. A praktikus és óriási csomagtérrel megáldott, mégis kecses és elegáns kombi különben a szintén dögös szedánnál minden esetben 250 ezer forinttal kóstál többet. A puttonyos csúcsbenzines indulóára a korrekt ’Comfort’ felszereltséggel 7,24 millió forint, miközben a szedán 6,99-ről indul, és az akciót beleértve 7,65 millióból már Autó Pult normaszinten megvásárolható a típus, amely igazodik a hasonló képességekkel és teljesítménnyel büszkélkedő konkurens modellekéhez. De mi azt mondjuk, hogy a -41 lóerő ellenére ne sajnáljanak +300 ezer forintot az erősebbik dízel i40 cw-ért, amely kombinációban igen sokat ad a méretes típus, és egy hajszállal így is a 8 milliós lélektani határ alatt maradunk.

Summa summarum, egy frissítésnyi hiányosságcsokrot azért össze tudnánk írni a tervezőknek, akik ha ezek megoldásával egyidőben  elérhetővé tennék a szériához a konszern remek kétliteres, 184 lóerős dízelmotorját az ix35-ből, valamint egy friss fejlesztésű, 1,6 liter körüli benzines turbós egységet, talán a kategória legjobbjává varázsolhatnák az autót.

Néhány szóban

Az i40 mellett rengeteg érv szól, hiszen egy kis csiszolással és korszerűbb motorokkal a kategória egyik legjobb választása lenne a típus. Igaz, a kétliteres motor az alsóbb tartományokban nem hazudtolja meg szívó mivoltát, felül jó dinamikát nyújtva nyílik ki, ráadásul az autó egészéhez hasonlóan működése is kifinomult és kulturált, miközben egy kicsit jobb hangszigetelés és egy közvetlenebb kormánymű csak fokozhatná azt a minőségi miliőt, amit a Hyundai büszkesége felszereltségtől és erőforrástól függetlenül sugall. Ennek ellenére megbízhatósági szempontból hosszú távon bizonyára előnyös az egyszerűbb, 'szívó' motorkonstrukció.

Előnyök: Kiváló összeszerelési minőség; Jó térkihasználás és kényelem; Minőségi funkciók, kapcsolók; Kulturált, felül dinamikus motor; Jó váltó

Hátrányok: Vaskos A-oszlop; Nagy sebesség mellett viszonylag magas szélzaj; Mű kormányzás; Lent erőtlen motor; Lehetne takarékosabb

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek