Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

A komfort és a vagány megjelenés adott, nézzük hát mit tud nyújtani a lemezek alatt a Multivan! Bizony nagyon is sokat: tesztautónk a legerősebb, 204 lóerős kétliteres dízelmotorral, hétsebességes, duplakuplungos automata váltóval és 4MOTION összkerékhajtással volt szerelve. Sőt, extraként az importőr még a gombnyomásra zárható hátsó differenciálművet is megrendelte, és lejtmenetvezérlés is jár az autóhoz, noha már csak elenyésző terepszögei miatt sem gondolnánk, hogy valaki is terepre vinné az impozáns kisbuszt. A méretes ménes mellé ráadásul 450 Nm-es csúcsnyomaték tartozik, így pedig csak annyit mondhatok, hogy naivan cselekedik, aki csak úgy kikezd a Volkswagen legizmosabb kisbuszával.

Összkerékhajtás is jár - galériaA 10,6 másodperces 0-100-as sprint persze nem letaglózó, de higgyék el, a hatalmas nyomaték megteszi a hatását, és alacsonyabb sebességről nagyot lökve indul meg a Multivan, ezzel minden helyzetben helytállva. Bár se nekünk, sem a Multivannak nem stílusa az izmozás, azért olykor mosolyt tud csalni az arcunkra, amikor a tükörben visszatekintve látjuk a távolodó, megdöbbent pillantásokat a pár másodperccel korábban még szorosan a fenekünkben erőszakoskodó sofőröktől – akik mondanunk sem kell, általában túlbecsülik a saját autójuk, és alábecsülik a Multivan képességeit. Röviden tehát a teljesítmény nagyon is a helyén van.

A hétsebességes DSG automata váltó gyorsan teszi a dolgát, de sajnos hozza a duplakuplungos egységek jellegzetes hibáját, mégpedig alacsony sebességnél, manőverezésnél nem olyan finom és gyors, mint a bolygóműves automaták. Összességében azonban jó társ az egység, az esetek túlnyomó többségében kiválóan kitalálja, hogy mi is a tervünk a nagy testtel, és optimális sebességbe kapcsol ahhoz, hogy ezt véghez is tudjuk vinni, ráadásul vitorlázásra és start-stopra is képes. A kormányzástól alapból nem várunk sokat egy kisbusz esetében, és ehhez képest a Multivan még nem is teljesített rosszul. A volán persze teljesen érzéketlen, és sokat is fordul, de cserébe legalább egészen pontos, a fordulókör pedig az autó méreteihez mérten egészen kedvező – szűkebb helyeken is ügyesen tudunk manőverezni az autóval.

A tetőn van a klímakonzol - galériaRitkán találkozunk olyan gombbal egy kisbuszban, amely a futómű lengéscsillapításának keménységét hivatott állítani, de a Multivanban még ez is lehetséges. Három állás van: Normal, Comfort és Sport, és bár valóban érezhető a különbség a különböző fokozatok között, mi az esetek túlnyomó többségében a Normal üzemmódot használtuk, ugyanis ebben a legkiegyensúlyozottabb az autó. A Sport módnak tulajdonképpen nem sok értelme van: amit tud az autó kanyarsebességben, azt a normál módban is képes kihozni magából, de az elektronika egyébként is nagyon óv minket, és hamar elveszi a gázt – ettől még kategóriájához mérten jól viseli a tempósabb fordulókat is, és az oldaldőlés sem ijesztő. Így az oldaldőlés csökkenése és a teherváltásos manőverek határozottabb abszolválásának lehetősége mellett legfeljebb rázósabb lesz az utunk, ha a Sportot választjuk, míg a Comfort ugyan puhít a futóművön, ami egyenesben valamivel kényelmesebbé teszi az utunkat, ám ez már a stabilitásérzet rovására mehet. A legjobb tehát kétségtelenül a középállás, amiben megvan a magabiztosság, de az úthibákat is egészen szelíden veszi a Multivan - ez pedig azt jelenti, hogy az indokolatlanul nagy felárú (576 e) adaptív csillapítást nyugodtan el is hagyhatjuk.

Állítható futómű egy kisbuszban? - galériaA kétliteres dízel ereje teljében van, de ez bizony a fogyasztáson is látszik. Ez persze nem csoda, hiszen egyrészt a motornak meg kell küzdenie a nem éppen elhanyagolható légellenállással, másrészt pedig mozgatnia kell a méréseink alapján üresen is közel 2,5 tonnás testet. Ha mindezt összeadjuk, már nem is tűnik olyan ijesztőnek a 9,3 literes tesztátlag, amit azért még jó pár decivel lejjebb lehet szorítani, de ez természetesen a felhasználás körülményeitől is függ. A szűk keresztmetszet egyértelműen az autópálya, ahol akár 11-12 liter körüli értékek is borzolhatják a kedélyeinket, míg városban 10 körül, vagy valamivel alatta is eljárhatunk a kisbusszal. Országúton azonban akár a 6 liter alatti eredmények is teljesen reálisak, így jött ki a normakörünkön a 8,6 liter, ami a hétköznapi használatban is tartható lehet, ha nem pályázunk túl sokat.

Aki szeretné, hogy egy igazán pozitív kép maradjon meg benne az autóról, az talán jobb, ha itt befejezi a teszt olvasását, jönnek ugyanis az árak. Én már akkor tisztában voltam az igazsággal, amikor megkaptam a tesztautót, így előszeretettel kérdeztem rá mindenkinél, aki éppen megcsodálta a Multivant, hogy vajon szerinte mennyi az annyi. Voltak olyanok, akik 10 alá, volt akik 20 környékére tippelték, de az átlag valahol 12-16 millió körül lehetett. Most kapaszkodjanak meg: a tesztautó listaáron közel 30 millió forintba került.

Kellenek a LED-es fényszórók - galéria

Nem feltétlenül van értelme almát körtével hasonlítgatni, de ennyi pénzért már egy jól felszerelt, hathengeres motorral szerelt luxusautót is hazalehet vinni – persze abban nem férnek el heten, és nincs benne ekkora tér sem, de cserébe masszázsülések és a legfinomabb bőr kényeztethet minket. Mindenesetre egy jól felszerelt, kényelmes, de nem ennyire vagány Multivant – a fényezés és a felnik együtt nagyjából 1,3 milliót tesznek ki – „már” 20 millió körül is haza lehet vinni, ami persze továbbra is rengeteg pénz. Igaz, a Volkswagen az opciók árazását tekintve sem szívbajos, sőt, luxusautó legyen a talpán, aki kövérebb felárakat tud felmutatni. Az összkerékhajtás például közel egymilliós opció, a 150 helyett 204 lóerős dízel pedig rögtön 1,15 millió - szerintünk egyik sem kell ennyiért. A más autókban egyszerű, hétköznapi opciók költségét is sokszor egyszerűbb milliókban, nem pedig ezresekben mérni, az okosabb navi 0,75, a WiFi 0,7, az elektromos ülésállítás elöl 0,75, az el. tolóajtó 0,5, a tízhangszórós hifi 0,7, az automataklíma 0,5, a LED-es fényszóró 0,7, a parkolóradarok tolatókamerával 0,4, a távolságtartó tempomat 0,5, a kétszínű bőrülés pedig 1,5 millió forint. Adjuk hozzá az apróbb extrákat, és máris ott tartunk, mint egy ugyanígy felszerelt csúcs-Golf esetében - csak éppen itt csak az extrákat, míg ott az autót is adják hozzá ennyiért. Nonszensz.

Engedjünk el azonban inkább ezt az összehasonlítást, és próbáljunk a kategóriára szorítkozni. A legnagyobb, és tulajdonképpen az egyetlen igazi ellenlábas természetesen a Mercedes-Benz V-osztály, ami alapból egy hátsókerekes, nem pedig egy elsőkerekes platformra épül, és belül is találkozhatunk jóval finomabb megoldásokkal. A hátul ülők szemszögéből ugyanakkor nem sok különbség van a két autó között, mindkettőben ugyanolyan komfortosan, mondhatni luxus körülmények között lehet utazni – habár a V-ben például okosabb megoldásokkal találkozunk a csomagtérben, és bőrbevonatokkal illetve fabetétekkel is kérhetjük, ellenben a hátsó üléseket csak úgy tudjuk forgatni, ha kivesszük az egészet, ami nem egyszerű feladat.

A V-osztály hátsókerékhajtással, hétsebességes automatával és 190 lóerős dízelmotorral nagyjából ugyanúgy felszerelve – de a bőrbevonatok és a fabetétek miatt talán valamivel magasztosabb hangulattal és jóval újabb alapokkal –  azért ugyancsak belekóstolhat a 30 milliós nagyságrendbe, de mi nem szívesen tennénk igazságot a két autó között, így azt Önökre bízzuk. Ha már alapok: érdemes megemlíteni, hogy az aktuális, T6-os generáció műszakilag a T5-ös jobban ráncfelvarrott változata, vagyis platform tekintetében 15 éves technika. Ez persze jót tesz a megbízhatóságnak, de legkésőbb két éven belül jön a vadonatúj, T7-es generáció - ha pedig 30 milliót adunk ki egy ilyen buszra, érdemes lehet megvárni, hogy többet is adjon a bődületes összegért.

Más versenytárs nem igazán jön szóba: a többi kisbusznak is vannak jobban felszerelt változataik, de ezt a szintet nem tudja egyikük sem hozni – az persze más kérdés, hogy azokból körülbelül kettőt vehetnénk a tesztautók árából, és ugyancsak kényelmes utazást biztosíthatnak. Itt azonban sokkal inkább a presztízsről szól minden, így leginkább üzleti célokra – vagy éppen magasrangú politikusok fuvarozására – használják a Multivant, aminek ezekben a körökben bizony igencsak nagy a megbecsülése.

Néhány szóban

Komoly presztízse van - galériaA Volkswagen Multivan kétségtelenül kategóriájának élmenője, még akkor is, ha tulajdonképpen csak egy modell, a Mercedes-Benz V-osztály tudja vele felvenni a versenyt. A hasonlítgatás jogos, mégis úgy érezzük, hogy ebben a kategóriában nem csak az objektív képességek számítanak, és ezzel együtt a közel 30 milliós vételár sem feltétlenül ijeszti el a vásárlókat. Az azonban kétségtelen, hogy tesztautónk királyi kényelemben, ráadásul elég gyorsan képes eljuttatni bárkit A-ból B-be, és mindemellett objektíven vizsgálva is igen jól teljesít. A Bulli70 felszereltség jópofa dolog, de a retró hangulatot inkább a más verziókhoz is kérhető fényezés és keréktárcsák biztosítják, így legfeljebb néhány kevésbé észrevehető Bulli felirat, és egy-két nem túl fontos, de egyedi extra az, amivel szolgálni tud.

Előnyök: Vagány, retró megjelenés; Izmos dízelmotor; A variációs lehetőség végtelen tárháza; Királyi kényelem hátul; Praktikus, ügyes megoldások

Hátrányok: Alacsonyabb sebességnél rángató duplakuplungos automata váltó; Csillagászati árcédula; A Bulli70 felszereltség „kiüresítése”

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek