Ma felbecsülhetetlen, de volt idő, amikor senkinek sem kellett

Edsel Ford már alig lelhette örömét a féktelen száguldásban, hiszen 1943-ban életét vesztette. Halála azonban a Roadster számára csak az út kezdetét jelezte. Értékét ekkor 200 dollárra taksálták, így Eleanor Clay Ford inkább nem is szabadult meg örökségétől, ám egy évvel később az említett összeg ötszöröséért vásárolta meg a ritkaságot egy atlantai üzletember. Az autó megbízhatóságával valami hibádzhatott, hiszen ’44-ben a "Road & Track" című magazin májusi számában 2500 dolláros áron került meghirdetésre, noha kutatások szerint ekkor senkinek sem keltette fel az érdeklődését.

Pallasch vesszőparipája a piros fényezés volt - galériaAmikor 1952-ben újból feltűnik az autó, már Hollywoodban járunk egy fotózáson, mígnem négy esztendővel később egy John Pallasch nevű katona vásárolja meg 603 dollár fejében, aki kiküldetése miatt Vietnámba szállíttatja, s 'a feltűnés elkerülése érdekében' pirosra mázoltatja. Ezt követően mintegy negyven esztendőre szem elől tévesztjük az Edsel Roadstert, mígnem ’99-ben a Concours d’Elegance alapítója, Bill Warner rá nem lel Pallasch garázsában. Az autót ekkor vastag por borítja, noha állapota még alapvetően elfogadható, s a műszerek tanulsága szerint alig 30.000 kilométeres menetteljesítmény áll a háta mögött.

Ezt hívjuk manapság minimalizmusnak

Warnernek tetszik a piros fényezés, így ennek jegyében lát neki a felújításnak, ám mindeközben célja az autó nemes patinájának megőrzése. A munkába beletörik a bicskája, s a szeme előtt már a busás haszon, vagy egy újabb projekt lebeg, így végül 2008-ban 1,76 millió dollárért (~340 millió forint) értékesíti az autót egy texasi gyűjtőnek, aki alig egy évvel később életét veszti.

A tökéletes restaurációhoz az alapoktól vezet az útEkkor lép színre II. Edsel Ford, aki bizonyára igencsak szélesre tárja a pénztárcáját, amikor a Roadstert végül visszaviszi igazi otthonába, a mára múzeumként, és a művészeteket pártoló intézményként működő "Edsel & Eleanor Ford House" birtokra. A restaurációt, és az eredeti állapot helyreállítást már nem lehetett akárkire bízni, így a munkát végül a díjnyertes "RM Auto Restoration" elnevezésű műhely kapja meg, aminek munkatársai egy esztendő alatt gyakorlatilag csodát művelnek, hogy a Roadster eredeti pompájában gördülhessen be az említett rendezvényre.

A család joggal büszke rá - ma már közkincsnek számít

Az autó szellemi értékét jelzi, hogy II. Edsel és III. Henry Ford is csak néhány méter erejéig vezethetik, miközben az autós élet nagyjai könnybe lábadt szemekkel követik útjukat. Még a szenvedélyes gyűjtő, és az élő autós lexikon, Jay Leno is tisztelettel adózik a mozgalmas múltra visszatekintő Roadsternek, ami a jelek szerint még sokáig hirdeti a ’30-as évek iparának tetőpontját. S, hogy milyen lenne egy tökéletes autó, ha csak a szívünkre hallgatnánk? A választ mindenkinek magának kell megtalálnia - Edsel Fordnak sikerült.