Régóta ismerjük az elektromos autózás Achilles-ínját, ami nem más, mint a nagysebességű közlekedés. Mi mégis erre vállalkoztunk a 30 kWh-s Nissan Leaf volánja mögött: Budapestről autópályán Pozsonyba, majd Bécsbe utaztunk, az elektromos autózás hosszú távú használhatóságát vizsgálva.

A Nissan Leaf már régi ismerősünk. A korábbi 24 kWh-s verzióval hatótávrekordot döntöttünk (268 km), az újabb 30 kWh-s verziót pedig már alaposan leteszteltük. De így sem bírtunk magunkkal: felbuzdulva az 1,5 milliós állami támogatáson, amelyet a Nissan további 600 ezer forinttal fejelt meg, elkértük a Leafet egy újabb táncra. Nem is akármilyenre: egy igazi, hamisítatlan bécsi keringőre.

A cél: Bécs, méghozzá Pozsony érintésével

Íme, tehát megint itt vagyunk. Egy újabb hajnali kelés, egy újabb fáradt reggel. A Nap még sehol, de az elektromos Leaf már teljesen feltöltve várakozik mélygarázsunkba, hogy újra a határait feszegessük. De most máshogyan. Bizonyíthattuk volna, hogy visszafogott tempójú, megfontolt vezetéssel mehetünk vele 300+ kilométert egyetlen feltöltéssel, de most inkább életszerű szituációban vizsgáltuk: mire képes, ha tempósan kell haladni. Lassan már érezzük a tél és a karácsony közeledtét, így ezúttal Bécset helyeztük célkeresztbe.

A rajt pillanatai. Mi még álmosan, de a Leaf előfűtötte magát.

Elméletben nincs könnyű dolgunk, ha ki akarunk jutni a szomszédok Karácsonyi Vásárába. Az indulást követően Vajda János kollégámmal gyorsan átbeszéljük az oddsokat. Mivel továbbra is egyetlen előremeneti fokozattal rendelkeznek, ezért a villanyautók minél gyorsabban mennek, annál többet fogyasztanak – vagyis autópályán az elméleti 250 kilométeres hatótáv rohamosan csökken. Mire ezt átbeszéltük, már a bizonyítékot is megtapasztaltuk. Miközben az üres városon 50-nel átsuhanva a 250-es szám még enyhe fűtéssel is megvalósíthatónak tűnt, az M1/M7-es kivezető 100-as szakaszán rohamos csökkenésbe kezdett a hatótávmérő…

A tempó fokozódik... innentől lesz izgalmas

A terv a következő volt: először Győrig leszaladunk, ahol rögtön két ChaDeMo gyorstöltő közül választva mintegy fél óra alatt 80 százalékos töltöttséget csurgatunk az akkukba – természetesen ingyen. Majd innen irány Pozsony, ahol a helyi Nissan kereskedőnél tesszük meg ugyanezt, onnan pedig Bécs, ahol a helyi szokásoknak megfelelően (fizetősen, de rengeteg lehetőség közül választva) töltünk majd valahol. Visszafelé pedig egy győri megálló, majd irány haza.

Az M1-es autópálya mindig forgalmas területére kiérve felvettük a 130-as tempót, majd elkezdtünk számolgatni. A hatótávot kilométerre pontosan kihegyezni sosem jó, így mindenképpen tartalékkal akartunk befutni Győrbe. A biztonság kedvéért a PlugShare okostelefonos alkalmazással ellenőriztük, hogy szabad-e a töltő, és mivel senki sem jelezte érkezését, rögtön be is ikszeltük, hogy egy óra múlva ott leszünk. Eközben meg is érkeztek az első használható adatok: Biatorbágy magasságában még a városi laza tempó miatt közel 200 kilométeres hatótávot jósolt a Leaf, és végül órán 120 km/h-s tempóban megállapodva Tatabányánál még 170 kilométer körül volt a teljes átlag.

Ha a fotó nem is, a hatótáv jobb, mint gondoltuk

Az időjárás viszont nem fogadott minket kegyeinkbe: innentől különböző mértékű esőzés nehezítette előrejutásunkat, növelve az ellenállást és csökkentve a hatótávot. A hőmérséklet is megmakacsolta magát és nem éppen akkubarát 6-7 fokokat jelzett délelőtt. Így hiába számolhatunk ideálisabb körülmények esetén teljes töltéssel 150 kilométeres hatótávot 125-130 km/h-s tempónál, az úton kicsit vissza kellett vennünk.

De nem Győrig! Az autópályás menet után a hosszú városi bekötőút 90-es tempójában megint csökkent a fogyasztás, így végül egészen jó töltöttséggel cuppantottuk rá a Leaf-et a mélygarázs töltőjére, fél órára 50 forintos parkolási díj ellenében. Pozsonyig (onnan 80 km) elég lett volna negyed órát tölteni, de mire időtöltésképp átbeszéltük a Leaf költségoldalát, arra eszméltünk, hogy közel megtelt az akkumulátor.

Az egyik a két győri gyorstöltő közül

Igaz, van is miről beszélni. Az eddiginél ugyanis 2,1 millió forinttal kedvezőbben szállhatunk bele a legnépszerűbb elektromos modellbe, amelyet Magyarország határain belül jóformán ingyenesen használhatunk, különösebb kompromisszumok nélkül, ha van időnk a nagyvárosokban megállni fél órát tölteni. Ehhez jön a zöldrendszám adókedvezménye, és az ingyenes parkolás, valamint az elenyésző szervizdíjak (8 karbantartás mindössze 110 ezer forint), és egy olyan autót kapunk, amire csak szimbolikusan kell költenünk a megvásárlást követően.

A vásárlást követően elenyésző a költségvonzata

Igen, de mennyibe fáj ez a kasszánál? Nézzük a 30 kWh-s akkumulátort, a közepesen gazdag felszereltségi szinttel, metálfényezéssel. Ez a kedvezményekkel együtt 8,54 millió forint. Önmagában lehet, végtére is egy 1,6-os dízel, automata VW Golf ugyanígy felszerelve 7,8 millió, ha kihagyjuk a Leaf-nél magától értetődő állóhelyzeti fűtést (azzal 8,08-nál tartunk). De ha hozzávesszük a Golf plusz költségeit 6 évre és 120 ezer kilométerre (adók, illetékek: 225 ezer, plusz szerviz: 300 ezer, parkolás: 300 ezer, üzemanyag-különbség a Leafet otthon töltve: 1,26 millió), ami legalább 2 millió forint pluszt tesz ki, akkor már az elektromos Nissan másfél milliós előnyét prognosztizálhatjuk. És ennél használattól függően csak nagyobb lehet a különbség, ráadásul a Leafben gyorsabban reagáló, csendesebb hajtásláncnak örülhetünk.

Feketén-fehéren: anyagilag immár mindenkinek megéri az elektromos autó

Amíg ezt átbeszéltük, már a határt is átléptük, és a csevegés, valamint a zsúfolt város környéki forgalom miatt a tempót alacsonyan tartva alaposan meghizlaltuk a hatékony vezetésért kapott fenyőfákat a Leaf sebességmérőjén. Még a fotózást és a rögtönzött városnézést, valamint némi hegymászást követően is 72 kilométeres hátralévő hatótávval futottunk be a pozsonyi Nissan kereskedéshez, ahol rátölthettünk a Leafre. Hiába a gyorséttermi reggeli, a gyorstöltő sebesebb volt, és 86 százalékig tornázta fel az akkukat, mire végeztünk.

Meglepően gyorsan tűnt, amíg elértünk Pozsonyig

Pozsonyból a rövidebbik úton, erőfeszítések nélkül száguldottunk át Bécsbe, ahol legfeljebb a nagy forgalom miatt kellett aggódni, a hatótáv miatt nem. Gyorstöltőből itt annyi akadt, hogy itt-ott véletlenül is belefutottunk, igaz ezek telepítése már komoly gazdasági megfontolásból történik: a szomszédban már pénzt kérnek a nyilvános töltésért. Így nem csoda, hogy az országban 380 töltő, és ebből is 200 különösen gyors (43-50 kW) töltőállomás segíti az elektromos autók használóit. A fizetés egyébként univerzális kártyán keresztül történik, amiből van havi díj nélküli drágább felhasználási árú, valamint havidíjas, kedvezőbb tarifájú változat is. Ezzel a Leaf esetében egy 80 százalékos töltés kártyától függően 4000 és 1000 forint között alakul, ami 100 kilométerre vetítve kb. 5,5-1,4 literes fogyasztásnak felel meg (tulajdonosi szempontból nyilván utóbbi éri meg, hiszen jóformán kedvezőbb, mint otthon tölteni).

Megkötések: Bécsben már pénzért lehet csak tölteni, de annyival több helyen

Mivel még volt bőven tartalék az akkukban, egy gyorsra tervezett, de a forgalom miatt igazán lassú autós városnézés után hazaindultunk a Leaffel, a bécsi repülőtérre tervezve a töltést. Itt egyébként még ingyenesen található töltő is van, pontosabban volt, egy hónappal ezelőttig, ahogyan azt a helyszínen kiderítettük, így maradt a fizetős töltés. A schwechati repülőtértől 105 kilométer Győr, amely még a 80 százalékos akkukkal is megvan órán 130-as tempóval.

Átszeltük egész Bécset: ez több idő volt, mint a Leaf összes töltése

A fröccs városa: most csak szóda jutottMivel eléggé lazára vettük a napot, itt már ránk esteledett, így a szépen megvilágított, szinte üres városban sétálva tölthettük el a fél órát, miközben a Leaf a Dunakapu téri mélygarázsban töltődött, a belváros kellős közepén. Beülhettünk volna a számos hangulatos kávézó egyikébe, sőt a város egyik legjobb étterme is két percre van gyalog a töltési helyszíntől, de fiatalkori emlékeinket megidézve mi mégis a sétára voksoltunk a barokkos épületekkel szegélyezett utcákon. Rég volt alkalmunk ilyen nyugalomban szusszanni egyet, és nézelődni, így majdhogynem meglepetten ismertem fel, hogy mennyire szép a szülővárosom.

Győr még esőben is magával ragadó

Eső, ellenszél, de még így is tempós utazásA töltés miatti megszakítás olyannyira nem volt terhes, hogy a séta végül egy órásra nyúlt, ami alatt a gyorstöltő 98 százalékra tolta fel az akkukat (80 százalék után az akkuk védelme érdekében a töltés lelassul). Ez jól is jött, mert a hűvös, esős időben jól jött az utastér fűtése, és egészen nagy, 122 kilométeres szakasz állt előttünk. Sőt, valójában több, mert elég szuflát akartunk hagyni az akkukban, hogy másnap visszavihessük az autót, és a hatótáv miatt sem akartunk aggódni. Így az autópályán 110 km/h-s tempóra álltunk be, amely nagy bűnnek tűnhet, de az egész útra számolva 9 perces késést eredményezett. Cserébe több maradt az akkukban, mint gondoltuk: a 150 kilométeres etap végén még 25-öt jelzett a hatótávmérő, városi körülmények között.

Tempósan utazva gyakran tölthetünk, de cserébe közel ingyen autózunk

Hosszúra és lazára vettük a túrát, de sietők számára is érdekes konklúzióval érkezünk. Ha hozzászámoljuk a nagyvárosokba való be- és kiingázást, a Leaf 30 kWh-s akkuja egy feltöltéssel jó 150 km-re még 130 km/h-s tempóval is. Ezzel Budapesttől nyugatra eljuthatunk bárhová, csak 1-1,5 óránként meg kell állnunk 30 perces töltési szünetre. Így lehet, hogy 30-45 százalékkal lassabbak vagyunk, mint egy belsőégésű motoros autóval, viszont ez nem elpazarolt idő, hanem élményekre, pihenésre, munkára fordítható. Eközben pedig egy átlagos használati időtartam alatt legalább százezreket, de akár milliós tételt is megspórolhatunk.