Bizony a MiTo nem újdonság már, mégis mind a mai napig sokunkat rabul ejt. No de nem is ez cikkünk apropója, hanem a – jó eséllyel elég nagyszámú – leendő hölgy tulajdonosok megszólítása, ugyanis mind a mai napig nem született hasznos cikk számukra e fontos és rabul ejtő járműről.

Gyönyörű részletek - kattintásra galéria nyílikBár nagyon kívánatos autó a MiTo, sokan tartanak tőle, mivel komoly kompromisszumot kell kötni a praktikum terén. Nos, jelen esetben sincs ez másképp, ugyanis már a súlyos ajtó behúzása is nehéz pillanatokat okozhat egy hölgy karja számára. Belülről kifelé indulva a helyzet fokozódik, ugyanis a nagy tömeg megfékezése mellett még a mellettünk lévő járműre/falra/kerékpárosra is figyelni kell, mivel a hosszú ajtó pillanatok alatt eltalálja/lekoccolja/kivégzi az imént említett álló/elhaladó „tárgyakat”, akadályokat; úgy, hogy még a kellően flott kiszálláshoz sem teremtettünk magunknak elegendő teret.

Sebaj, maradjunk akkor a belső térnél. A tükrök legalább normálisan meg vannak világítva, és jó esetben akár a fél arcunk is belefér, sőt, még a táskának is van helye a felhajtható, feláras könyöktámasz alatt; igaz, utólag átkozni fogjuk magunkat az óvatlan pakolásért, ugyanis a tervezők – érthetetlen módon – odatették az ülésfűtés kapcsolóját is. Nem volt szép tőlük! Ugyanígy akasztani sem lehet semmit, kezdve az utasüléseken helyet foglalók kezétől a kosztümön át, („opcionális”) kiskutyánk pórázáig - ugyanis kapaszkodó, minifogas, vagy bármilyen akasztó: nincs. Mobiltelefon tartó sincs. Utóbbi viszont nem is kell, ugyanis ha – a kézikönyv hosszas olvasgatása, vagy szimplán női megérzés útján – rájövünk az összecsatolás mikéntjére, kedvenc telefonunk Bluetooth-on keresztül rákapcsolódhat az autó kihangosítójához, így legalább van esély arra, hogy a táskánkban rezgő mobil bekapcsolja az ülésfűtést.

Nincsen rózsa tövis nélkül - galériaTovábbi jó hír, hogy a belső visszapillantó tükör pont akkora, mint a hátsó ablak; a rossz pedig, hogy utóbbi kicsi, ráadásul magasan van, úgyhogy nem nagyon látjuk a mögöttünk alacsonyan veszteglő élőlényeket, tárgyakat. A felesleges szenvedéstől megment a feláras tolatóradar, amely kulturált csipogás mellett a műszereknél lévő kis képernyőn ki is jelzi a távolságot, méghozzá szinte hiba nélkül. Ha mégis téved, akkor is inkább vaklármázik, de ha volt ott valami, a teszt során mindig lelkesen jelezte. A szélső visszapillantó tükrök formás kialakításukhoz képest jól lefedték az oldalsó teret, de méretük inkább csak átlagosnak nevezhető.

No, most elérkeztünk tesztünk leginkább szubjektív részéhez, ugyanis tűsarkút még a kedves olvasók kedvéért sem erőltettem magamra (kapható egyáltalán 44-es méretben?), de valószínű, hogy a normál méretű pedálokat még nyugodt magabiztossággal lehet kezelni, persze heel&toe-n innen (sarokkal történő gázfröccs-adás a visszaváltás következtében fennálló fordulatszám különbség minimalizálására). És további jó hír, hogy a szép szőnyegeket sem lehet elmozdítani helyükről; viszont a lábtartó kárpitozása szintén esélyes tűsarok által okozott maradandó sérülések elszenvedésére.

Egy pendrive sem jelent neki gondot - galériaAz autóban ténykedve egyébként is hamar porcelánboltban őrjöngő elefántnak érezhetjük magunkat, ugyanis gyűrűk és hasonló ékszerek szinte mindenben kárt tehetnek. Kezdve a kormányon nagyvonalúan használt szürkére fényezett műanyag felülettől, a műszerfal betétein át, a váltógomb zsibvásári hangulatú műanyagáig. De ezt szerintem mindenki hajlandó lesz megbocsátani az ajtó, és a műszerfal nagy részét burkoló puha, kellemes tapintású, fekete-szürke csíkos (avagy szénszálas kinézetet imitáló) anyagért.

Az ajtók egyébként nem záródnak automatikusan, így az esetleges kellemetlen zaklatások megelőzésének érdekében magunknak kell bezárnunk az autót; viszont legalább barátnőnk gyorsan behuppanhat mellénk – bár a legtöbb esetben ezt úgyis inkább lassan teszi, hogy mindenki láthassa, milyen szép kis autóba száll be. A biztonsági öv magassága nem állítható, ami alacsony hölgyek számára fullasztó helyzetet okozhat, ráadásul a rendesen előre csúsztatott ülésnél szinte lehetetlen elérni azt: rendszeres stretching edzés kötelező, illetve szorgalmas biztonsági öv használat esetén heti egy alkalom kiváltható.

Ez itt a három állású varázskapcsoló - galériaAutózás közben viszont nincs nehéz dolgunk. Van egy kapcsoló a váltónál, amely alaphelyzetben („N”) kellemesen könnyű kormányt biztosít, ám ennél az állásnál azért taposni kell a pedált, ha igazán gyorsan akarunk menni. A „D” állásban viszont picit, ámde nem zavaróan felkeményedik a szervokormány, és a legkisebb gázadásra is harap az autó. Ekkor nagyon erősnek érezhetjük, és óvatlan gázadásra a nem ehhez szokottak számára ijesztő lehet, de amúgy nagyon élvezetesen vezethető. Ráadásul folyton váltogatni sem kell, ugyanis már alacsony fordulaton is vígan megy, kicsit pörgetve pedig beleprésel az ülésbe a kis MiTo. Amúgy a váltó könnyen kapcsolható, igaz, elég messze vannak egymástól a fokozatok. Ja, és a kapcsoló harmadik állása? Az „A” állás télen segíthet biztonságban hazajutni, bár csodákra nem képes.

Az olaszok nagyon értenek a szép idomokhoz...A mindössze 1,4-es, ám turbós, 155 lóerős motorral hajtott autó ára jó felszereltséggel 6 millió forint. Ez soknak tűnhet, de egy Mininél hasonló extrákkal felszerelve több mint kétmillióval olcsóbb, ráadásul tesztautónkat kimondottan erős motor hajtotta. Ha a nyugodtabb közlekedés a cél, akkor az amúgy 8-9 litert fogyasztó motor helyett az egy literrel takarékosabb, 135 lóerős erőforrást érdemes választani, igaz, a kereskedésben szinte hasonló áron jutunk hozzá mindkettőhöz. Spórolni a hozzávetőlegesen 400 ezer forinttal olcsóbb 105 lóerős 1,4-essel lehet, valamint a hasonló árban lévő, de gyengébb (viszont még takarékosabb) dízellel, amely kissé kerregő hangjával nem illik a sportos karosszériához – bár van, aki ezt szereti.

Nyugodt közlekedés közben sem tökéletes a MiTo. A kormányt ugyan keveset kell tekergetni a kanyarodáshoz, viszont nem túl jó az autó fordulóköre, vagyis ha meg kell fordulnunk valahol, kis méretei ellenére is sokat kell manőverezni (legtöbb esetben „Y-ozni”) a törpe Alfa Romeóval.

A kulcs akár egy ékszer is lehetne - galériaNem olcsó, nem praktikus? Akkor mégis miért érdemes megvenni a kis Alfát? Egyrészt a már önmagában is ékszernek minősülő, vörös kulcs miatt, amelyet valószínűleg barátnőink úgy fognak csodálni, mintha legalább egy Dolce&Gabbana jegygyűrű lenne. Pláne, ha megtudják, hogy a „gyűrűhöz” jár egy „George Clooney-ba oltott Orlando Bloom” – vagyis egy rendkívül izgalmas és tetszetős autó, egy igazi Rómeó is. És a beltér kevésbé praktikus mivoltán sem kell aggódni, ugyanis hibáival együtt, és hibái miatt is szeretni fogjuk a kis Alfát. Hiszen elég csak ránézni, elég csak beleülni, és elég csak másokra nézni, ahogy ránk néznek, ha vezetjük. Vagyis szeretni nagyon könnyű a MiTo-t. Akinek pedig ez elég, ugorjon csak bele bátran a kapcsolatba.