Az S-osztály az autózást feltaláló vállalat csúcsterméke, a világ egyik legismertebb prémium autógyártójának megtestesült ígérete arra, hogy mindent beleadva tökéleteset alkossanak. Tökéleteset vagy semmit – hangzik a Mercedes-Benz szlogenje. De vajon igaz volt ez mindig a csúcsmodell 110 évre visszatekintő történelme során? Cikkünkből erre, s sok más kérdésre is választ kapnak.
Ha az S-osztály gyökereit keressük, egészen 1903-ig, a Mercedes Simplex 60 PS-ig kell ásnunk. A félig még lovaskocsikra hasonlító, tűzpiros fényezésű modell a 35 PS utódja volt - az autóé, melyet Emil Jellinek osztrák vállalkozó kezdeményezésére fejlesztettek. Ezen a ponton pedig fontos összefüggések teljes hálózatába keveredünk: Jellinek lánya, Mercedes adta a márka nevét. A Simplex készítője Wilhelm Maybach volt, az időközben másodszorra is elbúcsúzott luxusmárka névadója. S természetesen Gottlieb Daimler sem maradhat ki, aki a később Mercedes nevet viselő cég, a DMG alapítója, amely majd 1926-ban vásárolja fel a Benz & Cie. vállalatot, maradandóan összefonva az autózás megalapításának német nagyjait.
A Simplex sofőrös autónak készült
A bonyolult kapcsolódásokat elhagyva pihenjünk inkább a Simplex egyszerű szépségével. Az 1902-es Párizsi Autószalonon bemutatkozó modellről akkoriban ezt írta az Allgemeine Automobil-Zeitung: „minden kétséget kizáróan a Mercedes megalkotta az autós formatervezés nagy szimfóniájának fő tételét.
Az angolok már új szóval is bővítették szókincsüket, kifejezve a Daimler által megtestesített automobil értékeket: kifejezésük a ’daimlerfication’.” A Simplex név egyébként onnan ered, hogy egyszerű (simple) volt a jármű kezelése – az új mechanikának köszönhetően a kuplungolás, valamint a váltás feladata kevesebb problémába ütközött.
Végül sebességrekorderré is vált
Érdekesség, hogy az ötüléses túramodellből versenyverzió is készült, amely tekintve annak akkoriban szédületesnek számító 60 lóerejét, valójában érthető is volt. William K. Vanderblit Jr., az amerikai multimilliomos például részt vett a Simplex-szel egy párizsi, 600 mérföldes versenyen, majd Ablis és Chartres közötti 111,8 km/h átlagsebességű száguldásával minden akkori autós rekordot megdöntött, szédületes bátorságról tanúbizonyságot téve. A meglehetősen kezdetleges akkori technika veszélyeit talán nem is kell ecsetelni, elég csak ránézni az elegáns, ám kanyarvadásznak nem tekinthető kocsira.
A Mercedes luxusautók történelmének következő mérföldköve a Mercedes-Benz Nürburg bemutatkozása 1928-ban. A premier előtt egy évvel elkészült Nürburgringre utaló elnevezés nem véletlen: az akkoriban rendezett tartóssági kísérleten 460 modell 13 nap alatt 20,000 kilométert tett meg az aszfaltcsíkon versenytempóban.
A Nürburg egyben a márka első nyolchengeres motorjával szerelt négykerekűje is volt, amelyet már lehetett kapni különösen kényelmes Pullman kivitelben, 500-as utónévvel.
A Nürburg a tartósság mintapéldájává vált
A Nürburg mellett a W 07-es kódú 770-es 1930-as bemutatkozása igen fontos a márka történetében. A „Großer Mercedes” (magyarul nagy Mercedes) névvel illetett modell már kimondottan a luxus jegyében fogant. 7,7 literes, soros nyolchengeres motorját opcionálisan kompresszoros feltöltés sarkallta 200 lóerőre 2800-as fordulaton, melyet négyfokozatú kézi váltó továbbított a hátsó kerekekhez, 160 km/h-s végsebességgel felruházva a 2,7 tonnás, 5,6 méteres négykerekűt.
A 770-es akkoriban Németország legerősebb személyautója volt, s nem csak szervo-rásegítésű féke, de exkluzivitása is különlegessé tette. A 41 ezer márkás induló ár azért volt, akinek nem esett nehezére: az összesen elkészült 117 példányból Japán uralkodója rögtön hatot tudhatott magáénak.
Egyedi kérésre, Sindelfingenben készült a "Nagy Mercedes"
Az egyik legfontosabb mérföldkő az S-osztályhoz vezető úton a Mercedes-Benz 300 volt, amelyet a zászlóshajó egyik első használójáról, Konrad Adenauer német kancellárról „Adenauer Mercedesnek” is neveznek. A típus 1951 áprilisában az első Frankfurti Autószalonon mutatkozott be, hat évvel a második világháború vége után jelezve, hogy Németország visszatért a nemzetközi autópiacra.
A rengeteg változatban készülő modellhez 1955-től már háromfokozatú automataváltót is kínált a gyártó, felülvezérelt, alumínium sorhatos motorja pedig háromliteres lökettérfogatból 125 lóerőt préselt ki. Ezzel erősebbnek bizonyult, mint a kényelem és az árazás terén hasonlóan teljesítő Rolls-Royce Silver Cloud.
A luxusmodellt már az 50-es években reprezentációs célokra is használták
A svájci Automobil Revue 1952-es tesztjében már akkor is megállapította: „az új Mercedes-Benz 300 helyet fog kapni az automobilok Pantheonjában.” Nívós kvalitásai mellett a hozzá rendelhető extrák is különlegessé tették a modellt: a 300-as utasai elsőként tapasztalhatták meg a széria fűtés-szellőzés előnyeit, miközben 1958-tól már elérhető volt hozzá a klímaberendezés is, amely már önmagában közel annyit kóstált, mint egy vadiúj VW Bogár.
Évtizedes katapultálással érkezünk meg a Mercedes-Benz 600-hoz, amelyről az 1963-as Frankfurti Autószalonon hullott le a lepel. A márka zászlóshajója 6,3 literes, V8-as erőforrást kapott, ami már 200 km/h-s tempóra is képessé tette. Az öt- és hatüléses verziók mellett 70 centiméterrel nyújtott tengelytávval, hét-, valamint nyolcfős kivitelben is elérhető volt a modell.
A „kényelmi hidraulikai rendszernek” köszönhetően nem csak az ülések, az ablakok és a tetőablak mozgatása működhetett gombnyomással, de az ajtók zárásához is elég volt egy kapcsolót megérintetni, miközben a csomagtartó nyitását és zárását szintén hidraulika végezte.
"Integetős" verzióban is készült
A hosszított Pullman kivitelek mellett készült Landaulet változat is, amely elsősorban demonstrációs célokat látott el a nyitott hátsó traktusának köszönhetően. De korántsem ez a legritkább változat, hanem az a két kupé, melyek egyikét a Mercedes-Benz nyugdíjba vonuló tervezője, Dr. Rudolf Uhlenhaut kapott ajándékba. A 600-as 2,6 tonnás üres tömegét a sportmodellek 6,3 literes V8-asa épp kellő dinamikával mozgatta: a 250 lóerő 205 km/h-s végsebességet tett lehetővé a rövid tengelytávú modellek esetében, bár rövidnek a tengelyek közötti 3,2 méteres távolság (teljes hossz: 5,45 m) semmiképpen nem nevezhető.
De mit tudott akkor a hosszított? Nos, a 3.900 mm-es tengelytáv melletti 6,24 méteres hossz a legextrémebb kívánságoknak is teret adott. A fogyasztásról szintén monumentális számokkal beszélhetünk: a gyári átlag 24-26 literre adódott, visszafogott stílusban...
Mintha önmaga karikatúrája lenne a kupé - eredetileg mindössze két példány készült
A 600-as igazi sláger lett. Jóformán a világ összes valamirevaló vezető egyéniségének (legyen az államfő, diktátor, drogbáró vagy zenész) volt legalább egy ilyen a garázsában, de például Szenegál első rezsimjének vezetője rögtön mind a három változatból rendelt egyet. Nem csoda, hogy aztán a James Bond filmekben is a gonosz szereplők utazóautójaként szerepelt a típus, amelynek legnagyobb rajongója talán a perzsa sah volt: az iráni királyi udvarban rögtön féltucatnyi példány szolgált.
A biztonság úttörője
Barényi Béla, aki 1939-től a Mercedes-Benz mérnöke volt, elsőként ismerte fel, hogy az ütközésnél fellépő energiát a deformáció felemészti. A teljesen biztonságos automobil víziója - az automobilé, melyet elöl és hátul is gyűrődő zónák vettek körül -, megszületett. A hirtelen fellépő gyorsulást, ezáltal pedig a szervi károsodást elkerülni segítő, irányítottan gyűrődő fémeket 1959-ben használták fel először, mégpedig a felsőkategóriás 220, 220 S és 220 SE modellekben. A technika később minden egyes négykerekű alapvető tervezési elvévé vált.
Úttörőként tört
A biztonsági kormányoszlop, amely az ütközés hatására eltörött és nem a vezető mellkasára mért ütést, szintén először a Mercedes csúcsmodelljében mutatkozott be 1967-ben, de az ABS 1978-as premierje szintén a zászlóshajóhoz fűződik. A szenzációs lista folyatódik: 1981-ben (!), a W 126-os csúcsmodellben mutatkozott be a légzsák és az övfeszítő, amelyet az utasoldali légzsák 1988-as érkezése követett. A csillagos márka aztán 1994-ben mutatta be a menetstabilizáló rendszert, amely 1995-től az S-osztályhoz is elérhető volt – igaz, első körben csak a V12-es modellekhez.
Történetünk hamarosan folytatódik. Csütörtökön érkeznek a ténylegesen S-osztály nevet viselő zászlóshajók - a széria első képviselője különben épp 40 évvel ezelőtt debütált, miközben a legújabb generációról idén rántotta le a leplet a Mercedes.