Alig hat éves lehettem, amikor újonnan megérkezett Ladánk felett érzett örömében édesapám a balatoni vakációt először váltotta külföldi kirándulásra. A Bibione felé vezető úton éppen egy benzinkútra készültünk behajtani, amikor hátulról valamiféle földrengés, vagy világvégéhez vezető hangorkán csapott meg minket, s néhány pillanattal később a semmiből tűnt elő egy Lamborghini Countach. Ahogy vezetője a fékre lépett, végre földi halandók számára is kirajzolódott a piros szuperautó sziluettje, amit a nyolcvanas évek derekán még megpillantani is kiváltság volt.

Amíg a felnőttek éppen a számlákat fizették, én persze le sem vettem a szemem az autóról, aminek tulajdonosa indulás előtt még biztató mosolyt vetett felém, hogy aztán úgy tűnjön el a semmiben, ahogy jött. Már ekkor tudtam, hogy egy Lamborghini nem is evilági jelenség, de mint kiderült, a mérnöki zsenialításnak nem lehet megálljt parancsolni.

Talán sosem válok megszállottá, ha ők nincsenek

2003 őszén életemben először lógtam az iskolából, ugyanis alig néhány hónappal a hivatalos bemutató után egy ismert gyűjtőnek köszönhetően a Lambroghini Murciélago városunk szerény sportcsarnokában vendégeskedett. Ha azon a napon részt veszek középiskolai mesterem óráján, talán az egyetemen könnyebben abszolváltam volna a matematika szigorlatot, mégsem bántam meg döntésemet.

Ekkor tanultam meg ugyanis, hogy miért ne álljunk egy V12-es motor által megfújt kipufogó elé, és ekkor tapasztaltam meg először testközelből egy ekkora erőmű valódi hatását. Dobálózhatunk számokkal, mutogathatunk képeket, mégsem fogható semmi ahhoz, amikor a hengerek üvöltése megremegteti a levegőt, hogy minden rezdülés szinte a csontunkig hatoljon.

Ugyanolyan lelkesedéssel vártuk, mint korábban a Murciélagot

Aztán nyolc évvel később, amikor a Genfi Autószalonra készülődtünk, lassan ugyanazt az izgalmat kezdtem el érezni, mint amikor egyre szaporább léptekkel és szívveréssel siettem a vidéki kiállításra. A Lamborghini Aventadorhoz hasonló szuperautók megjelenése ugyanis még annak ellenére is történelmi pillanat, hogy szerencsénkre egyre gyakrabban találkozhatunk ilyen ritkaságokkal az utakon.

Az autó is ott volt valahol a forgatag mélyénSvájcban még szinte magunkhoz sem tértünk az utazás után, az olaszok (németek?) a tömeges szívrohamot elkerülendő, hirtelen tépték le a ragtapaszt, és az elsők között mutatták be újdonságukat, amit azonnal meg is rohantak a nemzetközi szaksajtó munkatársai. Mi mindezt szinte maradéktalan nyugodtsággal tűrtük, mert az első benyomásunk az volt, hogy a Reventon vásárlói piszkosul ostorozhatják magukat elhamarkodott döntésük után, mivel az Aventador összhatásában csak alig különbözik a Murciélago alapjaira építkező tanulmánytól. A második napon Vajda kolléga bebizonyította, hogy nem csak az autókhoz, de a női szívek meghódításához is ért, és a hosztesz hölgy kegyeit elnyerve végre közelebb is léphettünk a fújtató bikához.

Érdemes elveszni a részletekben, mert van rajta látnivaló

Közelről pedig olyan mélységekig lehet elmerülni a részletekben, hogy a tulajdonosok akár tíz év elteltével is rajongással tekinthetnek majd autójukra, hiszen a homogén, sima felületeket hirtelen megtörő árnyékoló vonalak a képeken nem érzékelhető játékossághoz vezetnek.

Számtalan példát fel tudnánk hozni olyan szuperautókra, amiket csupán teljesítményük miatt tartunk látványosnak, de az Aventador kétségtelenül kivétel ez alól, s most, hogy végre az első menetpróbákon is túl van, már éles bevetésen is bizonyíthatja képességeit.

Sikeres tornamutatvány után fejedelmi a kényelem

Az utastérbe még a helytakarékosan felfelé nyíló ajtók ellenére sem könnyű a beszállás, és ezen az autó szerény magassága sem sokat segít. A megszokást igénylő mozdulatsor után már a 190 centiméteres utasok is kényelmesen ülhetnek, és a vezető oldalon sikerült kiküszöbölni a Murciélago esetében még fennálló ergonómiai hiányosságokat.

A Murciélagonak még voltak hiányosságaiA lábunkat már nem kell az autó középvonala felé fordítanunk, és a keskenyebb kardánalagút is nagyobb térérzetet biztosít. Láthatóan az Audi tervezői itt jó hatással voltak új munkatársaikra, hiszen a korábban függőleges műszerfal megdöntésével egyrészt helyet varázsoltak a kezelőszerveknek, gomboknak, másrészt azonnal az autó szerves részeinek érezzük magunkat; minden egyedileg szabott öltöny módjára simul ránk. Szemráncolásra a szerény oldaltartású szériaülések adhatnak okot, így aki nem csak bevásárlásra kívánja használni az Aventadort, rögtön igyekezzék a feláras ülőalkalmatosságokat választani.

Rendkívül széles, és hatalmasak a holtterei - a látszat ellenére sem felhőtlen a városban való terelgetése

A hegyes szögben emelkedő szélvédő bizony nem sok látnivalót hagy a vezető számára, ráadásul a holtteret a hátsó ’ablak’ szűkössége és a légterelő takarása miatt haszontalan belső visszapillantó tükör csak tovább növeli.

Félelmetes, hogy számos szituációban majd sejtések és megérzések alapján leszünk kénytelenek manővereket végrehajtani. Persze mondhatnánk, hogy egy Lamborghini esetében úgyis felesleges hátrafelé nézelődni, de előfordulhat, hogy egy-egy nagyváros forgatagának foglyai leszünk, ahol a sávváltás gyakori feladat, s itt a túltengő teljesítmény csak börtönbe zárt és bizonytalan oroszlánná tesz majd minket.

(Cikkünk folytatódik, és a következő oldalon végre elszabadul a pokol.)