Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Az elkövetkező években több száz új elektromos töltőállomás létesül Magyarországon, melyek nagy többségét ingyenesen használhatják a villanyautókkal közlekedők. Ez bizonyos. De elég lesz-e? Lehet-e őket használni? Vannak-e hasznos új ötletek? A töltőhálózatok kérdéskörének egy konnektoros BMW-vel rontottunk neki.

Ha valakinek Lamborghinije van, akkor nem bírja ki, hogy ne padlógázzal gyorsítva pörgesse a mennyországig a sokhengeres szívómotort. Ha valakinek elektromos autója van, akkor pedig mindenhova be akarja dugni. Az átmenetileg csillapítható maradandó vágynak három jól megalapozott pillére van: egyrészt lemerült akkumulátorral nem célszerű közlekedni, másrészt a legtöbb nyilvános töltő ingyenesen üzemel, így megspórolhatjuk a 2 l/100 km-es fogyasztásnak megfelelő áramköltséget. Végül, ha elektromos autónk van, akkor szeretnénk azt használni, és egyben büszkén megmutatni is, hogy nem termelünk károsanyag-kibocsátást helyben.

Csillapíthatatlan vágy: ha tehetjük, inkább árammal közlekedünk

Utóbbi okán jár is a megkülönböztetett státusz, amely a zöld rendszám jelenlétével Magyarországon magától értetődő. Még jobb, hogy az ádáz töltési vágy olyan helyekre csábíthat, ahová földi halandó nem, vagy legalábbis ingyenesen nem teszi be a lábát. Tölthetünk a Budai Várban, tölthetünk a fizetős parkolós plázában, tölthetünk a belvárosban, vagy helyenként olyan eldugott helyeken, amelyre végképp nem számítanánk. Nekünk pedig épp akad egy konnektoros autónk, méghozzá egy hónapig, így nyakunkba vettük Budapestet a BMW 225xe-vel, és bedugtuk mindenhová.

Az első töltési lehetőség ráadásul teljesen véletlenül jött szembe velem: az egyik budaörsi elektronikai áruházban akadt dolgom, és már a lépcső közepén láttam, hogy vörös nyilak vezetnek a kétállásos töltőállomás felé. Így hát azonnal neki is ugrottam a töltésnek, amely a témában nem jártas személyeknek rögtön fejtöréssel kezdődhet. Az otthoni hálózati töltésnél – és a széria töltő használatánál – megszokott hagyományos konnektor helyett egy hétfázisú „rettenet” fogad minket, amelynek hátat is fordíthatunk, ha nincs nálunk a különleges, feláras töltőkábel.

Szerencsére itt volt, és el is kezdhettük a plug-ineknél maximálisan használható, 3,7 kWh-s energiafelvételt (az i3 gyorstöltéssel akár 50 kWh-t is tud). Ezzel bő másfél óra alatt telik meg a 225xe akkuja, amivel így 40 km-t mehetünk, vagyis csodát nem tesz, de arra bőven elegendő, hogy visszatölthessük az odáig tartó út árát, a nagy töltéseket pedig plázákban vagy bevásárló központokban végezhetjük, ahol egyébként is többet időznénk.

Nem árt, ha nálunk van a gyorstöltéshez alkalmas kék kábel

Persze ehhez érdemesebb a miénknél átgondoltabb töltési stratégiát kialakítani – hiába van ugyanis sok töltő Budapesten és környékén, és hiába lesz még sokkal több, véletlenül rábukkanni azért mégsem könnyű. Ebben segíthet az Open Charge vagy a PlugShare okostelefonos alkalmazás, vagy az Elmű e-KWh alkalmazása, a térkép mellett például azzal is, hogy írják, hogy a kiszemelt töltő foglalt-e – amely nem utolsó szempont utunk kialakításánál.

Ha már töltés: néhány helyen bizony regisztrálnunk kell, de az Elműnél például ez online megoldható, más helyeken pedig megéri a fáradozást. Egy papírt kitöltve és egy sort kiállva például szabad bebocsátást nyerhetünk a Budai Várnegyedbe, ahol az ingyenes parkolás mellett ugyanúgy tölthetjük is járművünket.

Nem akármilyen kiváltságokkal parkolhatunk... akár a Budai Várnegyedben is

Tapasztalataink szerint Budapest és környéke már most is gazdagon van tűzdelve töltőkkel, jövőre pedig már sokkal gazdagabb hálózat lesz, mint amennyit jó darabig az elektromos autók vásárlói ki fognak tudni használni. Persze nem csak a töltőállomások száma, de a technológia is rohamléptékekkel fejlődik, a jövőre beköszöntő 60 kWh-s akkumulátorok korában pedig a töltési idő, vagyis a használati igény is fokozódik.

Minden adott, hogy pihenjen az 1.5T - és a helyzet csak fokozódik

A legfontosabb viszont, hogy az országot járva, szabadon töltve szinte csak kellemes élményekkel gyarapodtunk – még a magánkézben lévő töltőknél is, ahol csak elvétve kell várni a töltőoszlop aktiválására. Ami pedig a 225xe-t illeti, hamarosan újabb tapasztalatokkal jelentkezünk...