3,46 l/100 km – még a mai hatékonyságra kihegyezett autók világában is kisarkított, kevésbé életszerű vezetést tartalmazó érték. Márpedig erre volt képes egy teljesen széria állapotú Opel Insignia a takarékosságra kihegyezett rekordkísérleten. Megvizsgáltuk, hogy ugyanez a modell mit tud, ha extrém terhelést kap, és hogy ezt tegyük, egészen a Fekete-tengerig mentünk… és még tovább.
Abszolút szélsőség: 2111 km egy tankkalEzúttal egy visszatérőt köszönthetünk sorainkban, hiszen az 1,6 literes dízelmotorral szerelt Opel Insignia kombit korábban már tesztre fogtuk, méghozzá különösen takarékos Ecoflex kiadásban. Hiába a régi ismeretség, azért még mindig jól esett belesüppedni a különösen kényelmes bőrülésekbe, főleg, hogy mindezt nem csak élvezetből tettük.
Felix Egolfhoz, a nemzetközileg elismert fogyasztási rekorderhez egy Mitsubishi-s rekordkísérlet kapcsán személyes ismeretség köt – sőt, valamennyire hasonló fából faragtak minket. Az ex-repülőpilóta egy teljesen széria állapotú Insignia volánja mögött nem akármilyen rekordot állított fel: 2111 km-t tett meg egyetlen tank gázolajjal, amiben a villámos szedán 70 literes tankja is sokat segített. A svájci úriember módszereiben és hitelességében nem kételkedünk – vélhetően az elérhető legjobb értéket hozta ki a nehéz, mégis takarékos Opelből.
De mire képes egy tankkal, ha teljes terhelést kap?
Pont kapóra jött viszont, hogy egy ugyanilyen típus akadt a magyar tesztparkban is, igaz, kombi karosszéria és teljes felszereltség jelenlétében már eleve némi hendikeppel indul, ha szoros összevetést készítenénk. Nekünk viszont nem ez volt a célunk, hanem egy valós élethelyzet modellezése, amely jelen esetben egy bulgáriai nyaralást takar. De a Fekete-tenger hűsítő hullámait nem adják ingyen: közel 1200 kilométert kell autózni hozzá, határokon várakozva, sokszor perzselő hőségben, néhol kanyargós hegyi szakaszokat, máskor pedig nagy tempójú autópályás részeket magunk mögött hagyva. Az utazás élményét pedig mindig jó másokkal megosztani, így öten utaztunk, őszinte kíváncsisággal szemlélve saját kihívásunk célját: Budapestről egyetlen tank üzemanyaggal elérni úti célunkat, a Burgasztól kb. 30 km-re északra található Napospartot.
Tapasztalat ide, korábbi teszt oda, fogalmunk sem volt, hogy vajon sikerül-e az akció, amelyhez ezúttal csak halvány támpontot szolgáltatott a korábbi 4,8 l/100 km-es normafogyasztási adat. Ugyanis amellett, hogy a 136 lóerős dízelt magunkkal, csomagjainkkal és autónk tömegével, vagyis összesen alsó hangon 2,1 tonnával terheltünk, érthető okokból a hosszú út jó részére aktív klímahasználattal számoltunk, ráadásként pedig a 13 órás menetidőre való tekintettel a gázpedál erőteljes használatát írtuk elő. Mindezt figyelembe véve ugyanis az előirányzott 5,9 l/100 km-es átlag jóformán lehetetlennek tűnt még a viszonylag hosszúra áttételezett hatfokozatú kézi váltó fényében is.
A végkifejletre mi is csak tippelni tudtunk
Vállalásunk kapcsán erős kétségekkel, és álmosan réveteg tekintettel vágtunk útnak hajnali 5 óra magasságában, élvezve a hétvégi hajnalban üres főváros szabad mozgásterét. Most már tudjuk: szerencsénk volt, hogy mindkét határátlépést is jóformán várakozás nélkül abszolváltuk – odafelé csak a szerb autópályák kapus fizetési rendszerénél keletkező sorok és az olykor 36 fokos hőség jelentett kihívást. A Nišava folyó völgyében viszont gyönyörű szurdokban hűsölhettünk, és akkor még a szigorúbb szerb sebességhatárok (120 km/h) miatt is bőven 6 liter alatt állt a fogyasztásmérő mutatója. Ezt követte azonban az emelkedőkkel fűszerezett bolgár autópálya, ahol a fáradtsággal azonos arányban fokoztuk a tempót, a 140-es limittel kacérkodva. Így végül a tenger végtelen kékjének megpillantása előtt egy órával kellett megállnunk tankolni. Mindezt részben a fedélzeti számítógép határozott védelme is eredményezte: az üzemanyagtartály bizonyos mértékű kiürülését követően a gép letiltja az adatszolgáltatást, amíg nem tankolunk, különösen nehézzé és kockázatossá téve az utolsó 5 literrel történő játékot. Pedig használni jól lehetne az adatokat, ugyanis tapasztalatunk szerint egészen pontos a gép, sőt, kb. 2 decivel nagyobb étvágyat is mutatott a valósnál.
Fokozott terhek: legalább 2,1 tonna, 245 mm széles keréken
Magáért beszél - 5 fővel és csomagokkalIgen ám, de a teljes igazsághoz hozzátartozik a visszaút is, így bár elméletben éppen elértük volna egy tankkal a Fekete-tengert, a gyakorlatban még hátra volt a valamivel nagyobb emelkedésű, az uralkodó széliránnyal szembeni szakasz. A heves légmozgás viszont elmaradt, jött viszont korábban egy erőteljesebb lehűlés, amely részben szükségtelenné tette a klíma használatát, így a határokon történő összesen 2,5 órás várakozásnál nem kellett a motornak járnia. Ez pedig előnyös hatással volt az étvágyra, amely lecsökkent – számításunk szerint 5,9 liter alá. Bizonyítékul álljon itt a fedélzeti számítógép kijelzése, amelyet egy kis helyi dugózással és boltba szaladgálással is tetéztünk, és ne feledjük a felfelé való kerekítést.
Az érv, amit legtöbbször hallok a dízelmotorok mellett az nem az alacsonyabb fogyasztás, nem is a nagyobb nyomaték, de még csak a fokozott viszonteladási érték illúziója sem, hanem a hatótáv. Ha a mintavételem nem is reprezentatív, nem igazán szeretünk megállni tankolni. Az Insignia pedig valós, sőt, extrémnek tekinthető körülmények között bizonyította, hogy vele nem is kell a szükségesnél hamarabb kezünkbe venni a töltőpisztolyt. A 70 literes üzemanyagtank kihasználásával ugyanis sikerült öt fővel, dinamikus vezetéssel, klíma használatával, Budapestről indulva elérni a Fekete-tengert, vagyis 6 l/100 km alatti fogyasztási átlaggal közlekedni – egy teljesen széria, trükkök nélküli autóval.
A cél teljesült: a teljes tankot kiautózva eljuthatunk Budapestről a Fekete-tengerig
Fogyasztás tekintetében kimondottan jól bizonyított az Opel Insignia. De mire képes más területeken? Ide kattintva tesztünkben ezt is eláruljuk.