Kilóg a sportkompaktok sorából, mégis sokan kívánják – a legendás Lancer Evolution kistestvérét fogtuk tesztre, és végül bebizonyosodott, hogy az alma messze esett a fájától. Hogy ez most jó-e a Ralliart szempontjából? Tartsanak velünk, hamarosan kiderül!
Szelidített géneket kapott a Ralliart - galériaMég a nagy sportkompakt összehasonlítónkra próbáltuk meg elkérni a Lancer Sportback 240 lóerős verzióját, ám akkor nem sikerült megszerezni az autót. Nem is olyan nagy baj, elvégre a Ralliart az Evo IX-estől olyan dolgot örökölt, amivel kilógott volna a sorból: hátsó kerekeit is hajtja. Ettől persze még nem lenne olyan különleges a modell, ezért az 1,8-as motorral már tesztre fogott ferdehátút a most futó Evo X-es sorozat kicsit "butított" motorjával és duplakuplungos automatájával „áldotta meg” a gyártó, amellyel már papíron sokat hozzátesz az izgalom-faktorhoz.
A valóságban viszont láthatóan más céljuk volt a mérnököknek, minthogy megalkossák az Evolution olcsóbb, ám közel olyan gyors alternatíváját. A Ralliart ugyanis inkább a Mazda3 MPS által kijelölt utat követi: az őrjöngés helyett a jómódú bőség nyújtására törekszik.
Szedánként gond nélkül Evolution-nek nézhető - pedig lélekben nem az
Egy árulkodó jelEz a külsőn nem látszik meg, hiszen az alaposan kilyuggatott motorháztető, az agresszív, itt krómkeretet kapó harcsaszáj, és a morcosra húzott lámpák is a ralipályák szörnyét vetítik elénk, de a 18-as kerekek, a dupla kipufogó vég és a nagy hátsó légterelő is hozzájárul a show-effektus keltéséhez. Nincs is baj a megjelenéssel: aki nem ismeri a Ralliart modellek vörös-narancssárga kis jelzését, rendre Evót feltételez – holott utóbbi csak a formásabb szedán verzió alapjaira készül.
A nagytestvértől nem járunk messze a beltérben vizsgálódva sem. Gyakorlatilag minden ugyanaz, leszámítva a kagylóülések helyén lévő, tesztautónkban bőrözött, jó oldaltartású és igazán kényelmes üléseket. Leginkább mi mégis a kis átmérőjű, fixen álló magnézium váltófülekkel kiegészülő kormányt szerettük, amely mind kinézetre, mind pedig fogásra nagyszerű jelzőkkel illethető. De kell is a jó fogás, forgatni úgyis sokat fogjuk a volánt, mivel ide még a többi Lancer modell kormányműve került. Az eredmény a remek (csupán 10 méteres) fordulókör, melyhez viszont végállástól végállásig 3,2 fordulat tartozik.
Belül hangulatos, és egyértelmű, ám néhol kicsit túl művi
Villámgyorsan kapcsol az SST-váltóTovább nézelődve a feláras Rockford Fosgate hifi és a hozzá tartozó érintőképernyő tűnik ki, melyet már az Outlanderben is szerettünk – hangzásába és vezérlésébe nehéz belekötni. Így vagyunk az SST váltóval is, amely villámgyors kapcsolásokra képes, miközben élénken reagál a váltófülek parancsára is (egyedül a felváltás-parancs reagálásán lehet mit csiszolni). Persze a duplakuplungos váltómű kulturáltságban nem éri el a bolygóműves automaták szintjét (ezt egyik sem tudja), de egyébként teljesen rendben van - a sok kuplungcsúsztatásnak köszönhetően leginkább csak dugóban, nem leheletfinom gázkezelésnél lehet bajban a hatfokozatú szerkezet.
Ha már a finomkodásnál tartunk: nyugodtan menni is kimondottan élvezetes a Ralliart-tal, csakúgy, mint a Lancer-sorozat többi tagjával, ugyanis a modell sokat megőrzött a 90-es évek japán autóinak bájából. Ilyen a közvetlenség, a jó átláthatóság és a könnyű kezelhetőség, melyekkel szemben a kissé egyszerű kialakítás és a viszonylag kemény műanyagok állnak.
A tény, hogy gyakorlatilag komolyabb változtatás nélkül kapta meg a nagytestvér hajtásláncát a Ralliart, előnyökkel és hátrányokkal is szolgál. Előbbihez tartozik a már kitárgyalt SST váltó mellett az összkerékhajtás is, amely bár még az egyszerűbb, mechanikus zárású sperrdiffivel ellátott hátsó differenciálművet kapta, így is remekül teljesít. Gyors autózásnál és kigyorsításoknál jól érezhető a rendszer által biztosított remek egyensúly és a meg-megmozduló hátsó tengely játékossága. A rossz hír néhányak számára, hogy ezt makulátlanul nem lehet kiautózni, a Ralliart ugyanis nem éppen feszes futóművet kapott. Ennek köszönhetően szépen veszi az úthibákat, ehhez mérten pedig szépen kanyarodik, de kiemelkedőt egyik műsorszámban sem teljesít – egy jó kompromisszum. A gyors kanyarvételekben egyébként a 215 mm-es gumik is szűk keresztmetszetet jelentenek: az 1630 kilogrammos mért üres tömeggel (teli tankkal) már meggyűlik a bajuk. A mérsékelten jó fékútban viszont nem ők a ludasak: a hideg fékekkel mért 40,3 méteres fékút ugyanis még megfelelőnek tekinthető, de az ötödik fékezés után már csak 3 méterrel hosszabb távon állt meg az autó, amely a rendszer alulméretezettségére enged következtetni.
Ennek megfelelően, aki az Evolution sorozat költségcsökkentett verziójaként szeretne tekinteni a Ralliart-ra, rossz nyomon jár. Egyrészt a gyártó szándéka is más volt a modellel, másrészt pedig menettulajdonságait tekintve sem említhető egy lapon a legendás szériával. Hiába bíztató például a gyári adatra 2 tizedmásodpercet ráverő, 6,9 másodperces 0-100-as sprint, az összkerékhajtás jelenléte miatt a nagyobb sebességrégiókban bármelyik első vagy hátsókerékhajtású sportkompakt a 200 lóerős határ túloldalán borsot törne a Ralliart orra alá. Így például korábbi méréseink során a nem éppen brutális erejéről híres Civic Type-R 100 km/h-ról 160-ra történő gyorsulásnál közel egy másodpercet ad az összkerekes japánnak, de a legnagyobb konkurens, a 3MPS négyszer ekkora differenciát harcol ki magának ebben a műsorszámban.
Nem a tizedmásodpercekről szól - galéria
De felesleges is a tizedmásodpercek hajkurászása. A Ralliart ugyanis a Mazda3 MPS-hez hasonló elven épült, bővítve a kompakt autók „luxuskategóriáját”. Nagy teljesítmény, remek felszereltség és jó hétköznapi használhatóság – ezek a Ralliart előnyei, amikkel a kompakt kategóriával méretek terén megelégedő, ám kiváló „ellátást” igénylő vásárlókat tudja kielégíteni a Mitsubishi. Igaz, ezekből némileg több található a tengerentúlon, mint nálunk, de ettől függetlenül a modellnek van létjogosultsága.
Mondjuk azt azért gyorsan hozzátenném, hogy alaposan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki a 240 lóerő luxusára vágyik. Nem is elsősorban az idei árváltoztatás hatására 9,34 millióra rúgó alapár jelent nagy költséget. A gondot inkább a fogyasztás okozza: a nagy turbó használata miatt inkább csak 2500-tól erős kétliteres MIVEC motor nem veti meg az üzemanyagot, sőt, különleges ízlése van: legalább 98-ast kér. Így pedig hiába nem annyira sok a 9,5 literes normaérték (minimum fogyasztás) egy összkerékhajtásos, 240 lóerős kompakttól, 95-ös árakra átszámolva ez már 10,45 literes fogyasztásnak felel meg, ami pedig az Autó Pult által mért legmagasabb normafogyasztás. Pedig teszteltünk már szomjas Wankeles kupét és 300 lóerő feletti sportautókat is. Jobban nyomva pedig még sokkal többet nyakal a motor, melyből vélhetően a vezérlőelektronika átprogramozásával könnyen kinyerhetjük az Evo 295 lóerős teljesítményét.
Nem igazán találunk még egy ilyen kombinációtÉrdemes azonban visszatérni az ár kérdésére. Tesztautónk 10 millió feletti ára ugyanis felvont szemöldököket eredményezhet. Hozzátenném: ok nélkül. Egy hagyományos 1,8-as Lancerhez képest ugyanis megkapjuk az Evo teljes hajtásláncát, vagyis a motort, a váltót és az összkerékhajtást is, melyért – és a különleges külsőért – körülbelül 3 millió felárat kér a Mitsubishi. És hiába kapható jelenleg a Mazda3 MPS 8,2 millió forintért hasonló felszereltséggel, ő az összkerékhajtást és az automataváltót is nélkülözi, teljesen eltérő vásárlóközönséget megcélozva. Sőt, ha szétnézünk a piacon, egyetlen modellt találunk, amely ezt a kombinációt biztosítja a kategóriában: a nemrég bemutatott Golf R 270 lóerőt és egyértelmű sportosságot ígér. Papíron jobb menetteljesítmények, szerényebb költségek – hasonló felszereltségben 14 millióért, ami pedig már egy Evolution ára. Így tehát a Lancer Ralliart hiánypótló modellnek nevezhető – bár nem szól széles rétegnek, mégis lehet, hogy néhányan éppen erre vágynak.
| Néhány szóban: a Ralliart ellentmondásosra sikeredett. Sportos, ám nem igazán gyors, viszont komfortos utazóautóként azért nem teljesít hibátlanul minden porcikája. Leginkább a régebbi japán autók őszinteségét kedvelők és az összkerékhajtást nélkülözni nem tudók számára lehet jó választás. | ||||||
Előnyök: Egyszerű kezelhetőség; Tágas utastér; Villámgyors SST-váltó; Ügyes összkerékhajtás; Közvetlen vezethetőség
Hátrányok: Hanyag kidolgozottság; Mérsékelten gyors, dőlést bőven engedő futómű; Nem tökéletes fékteljesítmény; Magas fogyasztás; Viszonylag magas vételár