Jelenleg, ha versenypályáról van szó, a világ két leggyorsabb SUV modellje az Alfa Romeo Stelvio Quadrifoglio és a Mercedes-AMG GLC 63S. Hiába van 635 lóerős Bentley Bentayga és lesz közel 700 lóerős Porsche Cayenne Turbo S E-Hybrid, ezek a modellek a súlyok okán csak egyenesben villámgyorsak. De akkor ki lesz a rejtélyes kihívó? A megoldást a Lamborghini szolgáltathatja, akik az Urus ST-X koncepció alapján nem véletlenül indítanak saját versenyszériát a modellel.

A Lamborghini Urus ST-X koncepció formájában nagyon érdekes négykerekűt állított talpra az olasz sportautó-gyártó. SUV modelljük gyárilag versenypályára alakított változata ugyanis egy olyan versenyszériát vetít elő, amire eddig még nem volt példa. A Lamborghini Squadra Corse által felkészített modell ugyanis a tervek szerint 2020-tól Európában és a Közel-Keleten versenghetne olyan versenypályákon, amelyek részben aszfaltozottak, részben pedig burkolat nélküliek. Ez így már valóban jobban megy a hatalmas méretű és nehéz SUV modell stílusához, különösen, hogy mindezt nem a nézőkből, hanem az ügyfelek sok esetben szinte feneketlen pénztárcájából akarja fenntartani a márka. Vagyis ügyfélversenyzésről lenne szó, méghozzá olyan konstrukcióban, melynek keretében a járművet, a felkészítést és a teljes szervezést átvállalná magára a Lamborghini.

Nagyon is komolyan vették az átalakítást

Hogy mi köze van ennek az Urus SV avagy Performante változathoz, amely jó eséllyel a világ minden tekintetben leggyorsabb SUV modellje lesz? Nos, a gyáriak elmondása szerint a tanulmány átdolgozása hasonló ahhoz, mint amire a sorozatgyártású csúcsmodellnél számíthatunk. A slágermodell átalakítása is elsősorban a versenysorozatos használatot részesíti előnyben például bukókerettel, tűzoltó berendezéssel és FIA-által jóváhagyott üzemanyagtartállyal és kagylóülésekkel. Ezek kimaradnak az utcai változatból. Ugyanakkor a V8-as biturbó motor hűtését is fokozták a mérnökök, de a 650 lóerős teljesítmény és a 850 Nm-es nyomaték változatlan maradt, mint ahogy a nyolcfokozatú bolygóműves automata váltó is. Erre a versenyszériában szükség volt, hiszen végig padlón megy majd az erőforrás, azonban mérget vehetünk rá, hogy a potens V8-ban még van egy kis tartalék: számolhatunk 700 lóerővel és 900 Nm nyomatékkal.

A versenyváltozatból több mint fél tonnát pakoltak ki

Azzal, hogy a versenyzés szempontjából felesleges dolgokat (burkolatok, hangszigetelés, többi ülés, bizonyos felszereltségek, stb.) kipakolták, a mérnökök a negyedével csökkentették az Urus tömegét. Volt mit, ugyanis a gyári üres tömeg 2,2 tonna, így a versenyváltozat sem lett épp pehelysúlyú primadonna a maga 1650 kilójával. Ehhez viszont már a futómű teljes újragondolása is járt, így kétségtelen, hogy behemót méreteihez (5,11 méteres hosszúság, kétméteres szélesség) képest egészen meglepő dolgokat tud művelni az Urus ST-X koncepció. Ha pedig a sorozatgyártású példányt is olyan fogyókúrára tudják fogni, hogy mondjuk méltó legyen a Superleggera plecsnihez és beférjen 2 tonna körülre, akkor bizony a csúcs-Urus a versenypályán is tud majd egyet, s mást mutatni a Stelviónak és a GLE-nek - ami persze érthető, hiszen nem 30-40, hanem inkább bő 100 milliós modellről beszélünk majd az esetében.