
A De Tomaso név az autóiparban először 1959-ben bukkant fel, amikor az argentin származású Alejandro de Tomaso Modenában lefektette gyárának alapköveit. A vállalkozás később igencsak sikeresnek bizonyult, hiszen a saját név alatt futó tanulmány és versenyautók építése mellett egy rövidebb időszakban még a Maserati (1976-’93) és a Moto Guzzi (1973-’93) is a feltörekvő Alejandro irányítása alá tartozott.
Szakértelemben olyannyira bővelkedett az észak-olaszországi cég, hogy 1970-ben Frank Williams Forma-1-es autója is innen gördült ki. A fentiek tükrében nem is annyira meglepő, hogy a legnagyobb hírességek is a De Tomaso mellett tették le a voksukat, így például Elvis Presley szeretett Mercedese mellett egy De Tomaso Panterát is tartott a garázsában.
Elvis sosem vetette meg a jót, így ő is a De Tomaso mellett döntött
2003-ban aztán kemény szelek fújtak és a vállalat likviditási problémái miatt lassan a csőd szélére sodródott, s alig két esztendő alatt teljesen leépült. Aztán néhány ével később, 2009 novemberében Gian Mario Rossignolo személyében érkezett egy olasz megmentő, aki már banki végrehajtásból vásárolta meg a névhasználat jogait.
Egy hónappal később barátunk a nemesi címerrel a tarsolyában már a Pininfarina ajtaját zörgette, hogy kibérelhesse azt a Torinóhoz közeli gyárépületet, melyben többek között futószalag és fényezőüzem is található. A siker előre borítékolható volt, így a 32 milliárd forintos beruházással felélesztett De Tomaso mintegy 900 szakembert foglalkoztathat majd.
A Mangusta az autós kártyák ásza volt
Minden együtt van hát ahhoz, hogy beindulhasson a termelés, így a márciusi Genfi Autószalonon már egy egész sorozatot mutat be a De Tomaso; megismerkedhetünk majd egy sportkupéval és egy luxus-limuzinnal is. A BMW 5-ös GT-hez hasonló felépítéssel rendelkező SLC-nek (Sport Luxury Car) a gyáriak vezető szerepet szánnak a portfólióban, hiszen belőle évi 3000 darab értékesítését tervezik, míg a többi típusból összesen 2000 darab készülne.
A motorpaletta egy 247 lóerős V6-os dízelmotorral kezdődik, míg a következő lépcsőt egy 300 lóerős benzines erőforrás jelenti, de a legizgalmasabb darab egyértelműen az a V8-as szörnyeteg, amely már 542 lóerős teljesítménnyel gyötri a négykerékhajtású SLC abroncsait. A nemesi vér tehát nem vált vízzé, így izgatottan várhatjuk a folytatást.
Egyelőre ennyi ízelítőt kaptunk a genfi premierig
